Klasszikus autóval, és klasszikus külsővel, lehetetlen mellélőni manapság. Naponta bukkannak fel E30-as BMW-k Audi 80-asok vagy különböző Golf generációk. Nagyjából mindegyik megegyezik abban, hogy nem akarják újragondolni a formát, nem akarják megerőszakolni az alapot, hanem sokkal inkább feljavítva itt-ott, korhű alkatrészek felhasználásával és egy ütős felniszettel, létrehoznak egy olyan gépet, amitől fiataltól az idősig, mindenki instant birtoklási vágyat kezd el érezni. 
 
Szeretem az új generációs autókat és építéseket, de valahogy a 80-as, 90-es évek autói mindig jobban megdobogtatják a szívemet. Talán mert abban az időben nőttem fel? Lehet, de én inkább azt gondolom, hogy azok igazi autók voltak. Lehet, nem volt gyárilag 500 lóerős, mindenféle elektronikával teletömött, magától parkoló, önvezető példány egyik sem, de sokkal nyersebb volt mindegyik és ezáltal sokkal nagyobb élményt tudott nyújtani egy 130 lóerős kocsi vezetése, egy kanyargós úton, természetesen feszes futóművel, irdatlan szívóhang kíséretében, mint egy agyonhangszigetelt, lóerőgyár, ami már-már túl sok információt közvetít felénk. Ezek az új vasak elterelik a vezetésről a figyelmet. Belesüppedve a kényelmes bőrülésekbe, kézmozdulatra váltunk zenéket és hangosítjuk a rádiót. Lenyomjuk a gázpedélt és meglódul a bódé, de észre sem vesszük, hogy már 140-nel haladunk, mert elveszett a sebességérzet. Ráadásul a downsizingnak hála, kis lökettérfogatú, turbós motorok hajtanak mindent és persze durrog-csattog meg minden, de hol van ez a hang egy dupla Weber hörgéséhez képest? Félreértés ne essék! Haladni kell a korral, de ezek a kocsik inkább használati tárgyak és csak néhány olyan modell maradt, ami tényleg élményautónak számít. 
 
Mondjuk a cikkben szereplő Audi sem az igazi élményautók táborát erősíti, hiszen a 4000-es modellt 1980-ban mutatták be Észak-Amerikában és 1,6-os 75 lóerős motor hajtotta, amit a vásárlók túl hangosnak és gyengének tartottak, főleg a vételárához képest. Ráadásul csak és kizárólag 4 sebességes manuális váltóval gyártották, ami még inkább kicsapta a biztit a kényelmes amcsiknál. 1981-ben bemutattak egy 1,7 literes, hosszú löketű motorral szerelt példányt, ami már 5 sebességes manuális vagy 3 sebességes automata váltóval is rendelhető volt. A katalizátorok miatt ez csak 74 lóerős volt, de a nagyobb nyomaték és az új váltó miatt, már jobb volt a vezetési élmény. 
 
A 4000 5+5-öt 1981-ben mutatták be, és ez megkapta az Audi 80 kétajtós kaszniját, valamint egy 2144 köbcentis, 100 lóerős motort, 5 sebességes váltóval. Ezen kívül olajnyomásmérő és egyedi alufelnik jelentették a különbséget az átlagos verzióhoz képest. Ebből mindössze 2000 darabot gyártottak, úgyhogy nem tartozik a gyakori típusok közé. Főleg, mert kétajtós 80-as Audi-t sem árulnak minden sarkon. Jason Whipple, a Rotiformtól, viszont birtokol egy ilyet és természetesen nem is hagyta teljesen gyári állapotban. 
 
"Lassú és durva, de én így szeretem!
Jason így vélekedik a kocsiról, és mivel megvan az érzéke hozzá, így egy krúzolásra tökéletesen alkalmas szemmágnest épített a kétajtósból. A motort érintetlenül hagyta, csak egy egyedi kipufogórendszert csináltatott az AMS nevű céggel. A futómű pedig eredetileg Acura-hoz gyártott BC Racing állítható szett volt, de átalakították és most már az Audi alatt teljesít szolgálatot. A karosszéria is gazdagodott néhány kiegészítővel, amik kb. annyira ritkák, mint maga az alap. BBS toldat, Cup tükrök, késői 4000-es modell küszöbök, az európai lökhárítók és lámpák, valamint az Auto Plas "nelásskirács" teszi tökéletessé és korhűvé az egész autó megjelenését. 
 
Az utastérben a barna, kockás kárpitok, gyári sportülések, és szintén korhű szőnyegek mellett, az Audi Sport kormány és a Rennsport váltógomb teszi otthonossá a belteret. Természetesen a kiegészítő műszerek sem hiányozhatnak! 
 
Végül pedig jöjjenek a felnik! A háromrészes Rotiform IGS görgők, 8x17-es méretűek és az antracit közepű, polírozott peremes kerekekre, 185/35-ös Achilles gumikat húztak. 
 
Nincs nagy megfejtés, nincs óriási szárny, szegecselt szélesítés, levegős rendszer hardline csövezéssel és agyig dontött kerék. Mégis ha ezzel megállnánk egy találkozón, garantáltan a figyelem középpontjába kerülnénk! Na ez az, amit úgy hívnak: Stílus! 
 
Ezt a cikket Totyának ajánlanám! Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 





 

 

Fórum: Témaindító komment (Statler, 2019. április 17.)

Forrás: Stanceworks