Teszt |

Volkswagen Golf Trendline 1.4 TSI

2009-02-26 , Írta: Busánszky Lajos
Címkék:	Volkswagen , VW , Golf , 6 , 1.4 , TSI , autó , teszt

Új autót szeretne venni, de fél, hogy ha leparkol vele a háza előtt, a szomszédja rögtön bemószerolja az APEH-nál? Egy hónapja még úgy volt, hogy egy új Passatot fog kapni céges autónak, de a hitelválság okozta megszorítások miatt egy kisebb és olcsóbb autót kell választania?

Kovács úr szeretné megvenni élete harmadik Volkswagenjét, de nem tudja, hogy melyik legyen az? A válasz mindegyik kérdésre egyszerű és azonos: a megoldás az új Volkswagen Golf VI. A túl éles szemű szomszéd például aligha fogja kiszúrni, hogy ez egy vadonatúj modell. Hiszen ilyen Golfok ezerszám róják az utcáinkat. Na nem pont ilyenek, de nagyon hasonlók.

Bár a Volkswagen generációváltásról beszél, nem lagymatag ráncfelvarrásról, a tervezők kínosan ügyeltek, hogy az újdonság ne legyen nagyon újszerű. A lámpák kicsit mások, divatosabbak, korszerűbbek. Ráadásul tetszenek egy első autóra ácsingózó ipari tanulónak, és nem riasztják el az újdonságokat zsigerből gyűlölű nagyapót sem. A tükrök is jól felismerhetően mások, de egy hétköznapi járókelő számára itt véget is ér az újdonságok sora. Az álcázás tökéletes.

A belső teret furcsa kettősség hatja át. A tesztautóban ugyan szinte csak egy szín volt megtalálható, mégpedig a fekete, mégsem tűnt úgy, mintha egy Volkswagen emblémával díszített guruló ravatalozóban lennénk. Az ívek, az itt-ott elhelyezett fémbetétek, kapcsolók oldják a borongósságot.

Érdemes végigtapogatni a műszerfalat. A felső rész bátorítóan puha, az alsó pedig józanul kemény. Okos kompromisszum. A kezünk úgyis csak a felső részen kalandozik majd. Egy kategóriával feljebb, a Passatban a Volkswagen tud többet nyújtani, de azért még mélyebben kellene a bukszánkba nyúlni. Gondolkodó, na meg bérből és fizetésből élő ember azért így is értékelni fogja azt, amit a Golf VI kínál. Meg Kovács úr is. Minden kapcsolót, gombot, tekerentyűt ott talál, ahol jól megszokta, csak éppen sokkal finomabban járnak, működnek.

Minőségük van. Tekerjük meg a világításgombot, hagyjuk, hogy eme finom kis izommunka eredménye eljusson az agyunkba, és az ingerületek hatására szétáradjon bennünk a német mérnöki munka utolérhetetlenségébe vetett hit miatt kialakuló melegség. Kovács úr ezért fizetett
sok pénzt, és ezért hajlandó most is felárat fizetni.

Merthogy a Golf VI nem olcsó. Túlárazottnak sem lehet mondani, de az árlisták böngészése, a Volkswagen honlapján után kiderül, hogy optimista bátorsággal kalkulálták ki vételárat. És eléggé el nem ítélhető módon plusz pénzért adják a biztonságot nyújtó ESP-t. A kereskedőknek mégsem lesz nehéz dolguk, amikor a leendő vevőket kell meggyőzniük, hogy Golf VI-ost vegyenek, még akkor sem, ha éppen nem Kovács úrnak hívják a kuncsaftot. Elég lesz egy hosszabb próbaútra menni az érdeklődővel.

Mert a Golf VI volánja mögött ülni és vezetni jó. A Volkswagen az új generáció megalkotásánál alighanem ugyanazt az utat követte, mint a világ legnagyobb processzorgyártója, az Intel. Ott ugyanis egy majdnem balul sikerült termékváltás után azt találták ki, hogy az egyik évben csak a gyártási módszert finomítják, a másikban pedig magának a processzornak a felépítése változik. A kettő egyszerre túl nagy rizikó. A Golfnál, most a finomítás ideje jött el. Ugyanis a szinte változatlan külső forma és műszaki alapok megtartása mellett a végeredmény egy meglepően kifinomult autó lett. Nem is kell egy csúcsfelszereltségű változatba ülnünk, hogy ez kiderüljön. A tesztautóban nem volt különleges kárpitozás, vagy milliónyi kényeztető extra.

A Trendline felszereltséget tempomat, bőrkormány, automata klímaberendezés, esőérzékelős ablaktörlő meg egy könyöktámasz egészítette ki. Semmi felesleges, a legtöbb ember pont ezeket a kényelmet szolgáló extrákat választaná. Az 1,4-es, 122 lóerős TSI motor pedig a Volkswagen kínálatának az egyik legjobbja. Simán el tudná magáról hitetni, hogy 1,6-os. Vígan pörög fel, ha kell, a legkezdőbb autós sem fullad le vele, mert nincsenek nyomatékgondjai az alsó tartományban. Rezonanciája csekély és a hangja is csak akkor szűrődik át a példás zajcsillapításon, ahol már a láthatóan gyors haladás mellé az emberi agy szinte kívánja a motorzajt. A hatfokozatú váltó méltó társ, a kellemes bőrbevonatot markolva és a mindig virgonc motor erejét beosztva az ember csak azon gondolkodik el, tényleg kell ez a hat fokozat?

Talán nem, mégsem baj, hogy van, hiszen így kellően takarékosan lehet autózni. Nyoma sincs az alulmotorizáltság miatt más autókban oly gyakran alkalmazott muszáj-padlógázok miatti magas fogyasztásnak. A teszt alatt hét liter körüli átlagfogyasztást sikerült elérnünk. Amennyiben még két hétig marad nálunk a tesztautó, biztos sikerült volna ezen érték alá menni. Addigra talán meguntuk volna, hogy gyorsan közlekedjünk. Szemtelenül gyorsan. Merthogy a jó motor ügyesen hangolt, biztonságos, kényelmes, de tempós kanyarodást is engedő futóművel párosul. A kormányt alig kell elfordítanunk, hogy a Golf VI eleje új irányt vegyen. Remek érzés ezt megtapasztalni szűk parkolóhelyek közötti manőverezésnél a városban, és pironkodva élvezni, ahogy a Golfot pillanatok alatt a gyorsabban haladó sávba tereljük.

Ráadásul hagyományos lengéscsillapítóval-acélrugóval bizonyult kellemesen vezethetőnek a tesztautó, nem a mágneses folyadékot tartalmazó, karakterisztikáját pillanatok alatt változtatni képes, és persze feláras futóművel. A Golf VI könnyed irányíthatósága, vezethetőségének egyszerűsége olyanokra is hatással van, akik számára az autóval közlekedés nem élmény, hanem kínos kötelesség. És mindez hosszabb, több száz kilométeres utakon sem múlik el. A műszerfalról szerencsére száműzték a kék háttérvilágítást, így éjjel nem fürdik az arcunk a szolárium stúdiókéhoz hasonló fényben, és nem fogjuk megrohamozni az első benzinkút gyógyszeresszekrényét szemcsepp után kutatva.

Nyugodtan maradhat az autópályán hatodik fokozatban a kézi váltó, és a manőverek nagy részét a tempomat segítségével el tudjuk végezni. Az utastérben uralkodó csendért pedig hálásak lehetünk az áttervezett tömítéseknek, az újfajta, könnyű, de nagyon hatásos zajcsillapítóknak, és a szélcsatornának, ahol halkra formálták a tükröket és a motorház-szélvédő átmenetet. Az ülések órák múlva is kényelmesek, senki sem panaszkodott arra, hogy egy idô után kényelmetlenül fészkelődött volna benne.

Legalábbis elöl. Mert a Volkswagen Golf VI továbbra is inkább az elöl utazók kocsija. Hátul a lábtér még mindig szűkös, főleg az első utasok tágra szabott fészkelődési lehetőségeihez képest. A fejtér sem kiemelkedően nagy, és a csomagtartót is hamar meg lehet tölteni egy családi kirándulás cókmókjaival. Az első képeken az AUTÓPIAC-nál bizony csalódást okozott a Golf VI. Kínos szűkmarkúsággal mért megújulásnak tűnt csak az új autó, de az izlandi bemutató és a tesztek után kiderült, tévedtünk.

A Volkswagen tervezői ezúttal nem hagyták cserben a típust. Az új Golf minősége, vezethetősége és használhatósága újra a kategória élmezőnyébe helyezi az autót, amelynek az Év Autója szavazáson elért harmadik helye így teljesen megérdemelt.

	Pörgős, nyomatékos motor, remek összeszerelési minőség, csendes utastér

	Alig megújított forma, szűk lábtér hátul, feláras menetstabilizáló