2009-04-09 , Írta: Busánszky Lajos
Címkék:	Renault , Twingo , autó , teszt , 1,2

Nem tudom, hogy a Renault formatervezői örültek, vagy a gyomruk ugrott össze csomóba az izgalomtól, amikor azt a feladatot kapták, hogy rajzolják meg az új Twingót. Az elôd ugyanis elképesztően fényes karriert futott be. Majdnem másfél évtizedig gyártották, csak alig-alig felfedezhető modellfrissítéseken esett át, rengeteget adtak el belőle. Pufók lámpáit először értetlenség fogadta, de aztán megkedvelték a vevők. A Twingo kedves és praktikus miniautók mintapéldánya lett.

Most pedig megérkezett az utódja. Pontosabban már egy éve bemutatták az új Twingót a nagyvilágnak, de az első példányok csak most jutottak el Magyarországra, és került fel a típus a hazai forgalmazó árlistájára. Az első találkozás az autóval nem lehengerlő. A régi Twingoról mindenkinek megvan a véleménye. Az újról is, csak éppen nem annyira határozott. A lámpák, bár szépek, nem annyira karakteresek, a forma egyáltalán nem meglepő, hátulról nézve nem csodálkozunk el semmin. Az új Twingo egy kellemes formájú miniautó, semmi több.

Talán érezhették ezt a formatervezők is, ezért a posztmodern hagyományainak megfelelően találunk itt-ott utalást az elődmodellre is. Ilyenek a kicsiny, ovális tükrök – bár ha az autó színére van fújva a házuk, akkor ez nem annyira feltűnő; ám az ajtó kerek kivágásába rejtett zár, amit egy kallantyú felhúzásával nyithatunk, mintha egy az egyben az elődről származna.

Odabenn is a formatervezői bátortalanság érhető tetten. Vannak érdekes dolgok, de ezek nem a korábbi Twingóra emlékeztetnek. Normál méretű lett a régi modell pingponglabda-méretű vészvillogó kapcsolója, helyette a sebességmérőt (a gazdagabb felszereltségű modellekben a rádió kijelzőjét) feltették a középkonzol tetejére. Kicsit yarisos, kicsit minis ez a megoldás.

A fordulatszámmérőt pedig a kormánykerék fölött átnézve olvashatjuk le. Ilyet is láttunk már a Smartban és a MINI-ben, de a tervezőknek muszáj volt valamilyen érdekességgel feldobni a Twingónak ezt a részét, hiszen a kezelőszervek egytől egyig ismerősek más Renault modellekből.
Megmaradt viszont az autórádió ferde beépítése, amely alaposan megnehezíti a CD-mechanika rezgéscsillapításának a dolgát, és emiatt előbb-utóbb karcos lemezek kerülnek majd ki a készülékből. Mégis, van olyan része az új Twingónak, ami legalább olyan zseniális, mint az elődjében. Ez a beltér nagysága, az ülések variálhatósága. Bár az új Twingo majdnem tizenhét centivel hosszabb, mint elődje, ez kívül nem látszik rajta – odabenn viszont mintha tértágítóval dolgoztak volna a franciák. Amikor beszállt mellém a jobb első ülésbe egy felnőtt férfi, és nem ért hozzám a válla, vagy a könyöke – sőt, kényelmesen elfértünk egymás mellett –, minduntalan fel kellett idéznem, hogy ez az autó a minik kategóriájába tartozik. Pedig ez majdnem lehetetlen.

Az ülések kifejezetten kényelmesek, nem szépen párnázott büntetőpadok, mint a kategória sok más kocsijában. Szerencsére a hátsók is mozgathatók, ráadásul nemcsak egyszerre, mint az elődben, hanem egyenként is, ráadásul a hátlap döntése is állítható. Igaz, ezért felárat kell fizetni, az alapmodellben ez a lehetőség nincs meg, de mindenképpen érdemes rá áldozni. Így ugyanis az új Twingo még arra is képes volt, hogy óriásira nyissa ajtajait, és ezeken át egy majd’ 190 centi magas, százharminc kilós felnőttet elnyeljen hátul, és elé beférjen egy másik, az átlag testméretekhez jobban közelítő, de azért teljesen kifejlett példánynak mondható férfi. Ráadásul zúgolódás sem volt az elviselhetetlenül kicsi hely miatt, senkinek sem zúzódott apróra a térdkalácsa a túlságosan szűk lábtértől, vagy lettek puklik a fején a túl közeli tetőtől.

A csomagtartó persze ilyenkor elég kicsi, de a rafináltan kialakított rekeszeknek, dobozoknak köszönhetően jól kihasználható. Ha pedig kevés lenne a teljesen előretolt hátsó ülésekkel elérhető 285 liter, akkor előre is dönthetjük azokat. Akár a jobb elsőt is, melynek a hátulja strapabíró műanyag borítást kapott, így azt is vízszintes pozícióig előredöntve meglepően hosszú tárgyakat is el tud szállítani a Renault Twingo. Azért kisteherautónak ne akarjuk befogni ezt a minit, hiszen nem erre, hanem városi rohangálós autónak készült.

A motorválaszték is ezt sugallja. A Twingót ugyan csak 1,2 literes motorral vehetjük meg, de teljesítményben már elég nagy a differencia. A legkisebb, 8 szelepes modell hatvan lóerős. Az AUTÓPIAC által tesztelt példány motorjában kétszer ennyi szelep volt, és hetvenöt lóerőt adott le.

Ez jó választás a Twingóhoz. Autópályán tudjuk tartani a 130-as tempót, bár nem árt ilyenkor kihasználni a lejtők adta segítséget, és jól felkészülni az emelkedőkre. Lakott területen kívül már elég a motorerő. Városban jól jönne, ha a Twingo egy kicsit fürgébben gyorsulna, és több vezető fejében biztosan ott motoszkál a gondolat, hogy ez a mini mire is lenne képes száz lóerős turbós motorral – ám ez rendesen felnyomná az autó árát, akár hárommillió forint fölé.

Kicsit több mint két és fél millió forintért sportosságot nem kapunk, de kényelmes futóművet igen. Persze a Twingo kicsi autó, így nem tudja lazán kihimbálózni az útegyenetlenségeket, de nem ráz kényelmetlenül kockakövön, bukkanókon. A kormányozhatósággal sincsen baj, a Twingóval fürgén foglalhatjuk el a szűkre méretezett parkolóhelyeket is, bár a hátsó ablakon át a kilátás korlátozott. Ennél nagyobb gondban leszünk a váltóval. Teherautósan hosszú úton mozog, nem túl pontos, a mozgás finomságáról az aljára szerelt súly gondoskodik – több-kevesebb sikerrel.

Aki már vezetett előző generációs Megane Scenicet, az régi ismerősként fogja üdvözölni, pedig azóta bebizonyosodott: a Renault-nál, ha akarnak, tudnak sokkal jobb szerkezetet is építeni. A Twingo összességében mégis kellemes meglepetésnek bizonyult, mivel a minik között használhatóságával, jól belakható, kényelmes belterével az egyik legjobb vételnek számít.

• Renault Twingo 1,2 16V Dynamique
  

• Mitsubishi Colt 1.5
  
• Ford Ka 1,2 Duratec
  
• Alfa Romeo Mito 1.4 Turbo
  
• Suzuki Alto 1.0
  
• Alfa Romeo MiTO
  
• Honda Jazz 1,2 és 1,4 i-Shift