2009-01-28 , Írta: Balogh Bence
Címkék:	Skoda , Octavia , 1.8 , TSI , autó , teszt

Negyedik életévébe lépett az Octavia, ezért alaposan átrajzolták a külsejét, felfrissítették az utasterét, és ráadásképpen két vadonatúj turbós benzinest is felvettek a motorkínálatba, hogy továbbra is fenntartsák az érdeklődést a legjobban sikerült Ötös Golf iránt.

Szerettem a gimnáziumi technikaórákat. A szépen, lassan kikopott tantárgy 45 percét ugyanis gyakran színesítették tanárom autós anekdotái, köztük egy gyakran ismételt megállapítással, miszerint „a Skoda volt a szocialista blokk legjobb autója”. Talán igaza volt, mindenesetre úgy tűnik, hogy a gyáriak szeretnék elfelejteni a dugókban felforrt hűtővíz és a csomagtartóba gyömöszölt cementeszsák korszakát.
A pilseni sajtóbemutató tanúsága szerint ugyanis a Skoda sikerének kulcsát az orrmotor és a háború utáni nyolcadik modellt jelölő Octavia név jelenti. A bemutatón kipróbálható, 50 évvel ezelőtt született klasszikus változat a maga idejében két farmotoros testvérét is túlélte, a Volkswagen csoporttal közösen fejlesztett új Octavia pedig a Skoda valaha volt legnépszerűbb modellje, amely fittyet hányva a gazdasági válságra, folyamatosan növekvő eladásokat produkál.

Nem csoda, hogy a sajtótájékoztató emlékidéző vetítésén a ’60-as évek után rögtön 1996-ban, a még ugyancsak piacon lévő, első Octavia érkezésének évében találtuk magunkat. Látszik, hogy ez a gyár legfontosabb modellje, hiszen Mladá Boleslavban nem elégedtek meg néhány új szín kikeverésével, csaknem az egész tervezőgárdát munkára fogták, és alaposan átdolgozták sikermodelljüket. A nagyméretű, hosszan hátraívelő fényszóróknak és a látványosabb, finomabb rajzolatú hűtőrácsnak köszönhetően frissebb lett az Octavia megjelenése. Az új arc kialakításához nem sajnálták áttervezni a sárvédőket és a motorháztetőt sem, ezért is meglepő, hogy a hátulját szinte érintetlenül hagyták, mindössze a lámpák rajzolatát változtatták meg, és egy mutatós fényvisszaverő csíkot biggyesztettek a lökhárító aljára, amely eddig az RS változat kiváltsága volt.

A forma összességében véve harmonikus maradt, de az újragondolt orr után többet vártam volna. A megváltoztatott utastér újdonságai döntően a tavasszal bemutatott Superbtől származnak. Ilyen a selymes tapintású, krómbetétes volán, amely elsőre kissé nagynak tűnik az egyébként változatlanul tágas Octaviában, vezetés közben viszont ebből már semmit sem éreztem. A fullextrás változat bőrülései is fentről jöttek, érdekes módon valamivel kényelmetlenebbek, és kevésbé tartanak az alapszékeknél – mentségükre szolgáljon, hogy a közepesen hosszú tesztúton sem fáradtam el bennük.

Az új középkonzol egyedi formát kapott az Octaviában, de az alapállásban is bántóan hangosan működő klíma kezelőszervei és a jól használható navigáció érintőképernyője szintén egy az egyben a nagytestvérből költözött át. A továbbfejlesztett parkolóradar kijelzőjeként is funkcionáló multimédiás rendszer USB- és iPodbemenettel is büszkélkedhet. A Skodától megszokott praktikus részleteket a frissítés után is megtaláltam, csomagok tömkelegét várja szeretettel a hatalmas nyíláson át hozzáférhető 560 literes csomagtartó, félliteres palackokat vihettem magammal az ajtózsebekben, kisebb poharakat állíthattam volna a kézifék mellé, és apróságokat rejthettem volna el a három csillapítva nyíló rekesz egyikében.

A reptéri parkolójegy veszteg maradt a szélvédő csipesze alatt, és kanyargós úton sem vakított el az őszi napsütés az új, dupla napellenzőnek köszönhetően. A modellfrissítés apropóján két új turbós benzinmotor is elérhető lesz az alsó-középkategóriát már-már kinövő Skodához, az 1.4-es 122 lóerős és az 1.8-as 160 lóerős TSI, melyek közül az erősebbiket tettem próbára a Prágából Plzeòbe tartó autópályával, országúttal és rövid városi szakasszal tarkított tesztúton. A méltóságteljesen felpörgő, egyenletesen járó 1.8-as egység mindegyik útszakaszon jól teljesített, magabiztosan, szokatlan dinamizmussal mozgatta az 1,3 tonnás Octaviát.

Elinduláskor, amíg a turbó kérte a motor segítségét, kissé illúzióromboló volt az 1.4-esnél érezhetően nagyobb turbólyuk, ezen átlépve megfordult a helyzet, és 1500-as fordulattól olyan nagy lendülettel indult meg az autó, hogy az eltévedés esetére kezembe nyomott útikönyv a hátsó ülésen landolt. 1500-tól 4000-es fordulatig a maximális, 250 Nm-es nyomatékkal gazdálkodhattam, a nyílegyenes, meredeken emelkedő teljesítménygörbe pedig garantálja, hogy magasabb fordulaton sem fogy el az ereje, amit a pontosan megvezetett, rövid utakon járó, talán már túl könnyen is kapcsolható hatsebességes váltóval jól beoszthattam.

Aki mégis inkább a technikára bízná a kapcsolgatást, megrendelheti a hétsebességes, dupla kuplungos DSG automata váltót. A takaros falvakat összekötő kanyargós országutakon a futóművel is sikerült mélyebb ismeretséget kötnöm. Annyi bizonyos, hogy elsősorban kényelemre hangolták, de a gyakori úthibákat is egészen jól csillapította, és a lendületesen vett kanyarokban sem csúsztam le a vágyott ívről.

Az Octavia vezetése a kellő erővel tekerhető pontos kormánnyal és a jól adagolható fékekkel kifejezetten élvezetes volt, a legjobb pedig az egészben az, hogy mindezt családtagjainkkal és csomagjaikkal a hátunk mögött is tudja. Az egyik legfontosabb ütőkártya eddig is a korrekt ár volt, mely a gyáriak ígérete szerint a sok újdonság és a második szinten többek között ESP-vel és függönylégzsákkal kibővített felszereltség ellenére a gyártás novemberi beindítása után sem változik észrevehetően. A hazánkba januárban érkező új modell igazi nagy dobásának számító turbómotorokért azonban várhatóan borsos felárat kell majd fizetni.

A két új turbós benzinmotor remekül illik a kicsinosított Octaviához. Az 1.4-es TSI jó választás a hétköznapi autózáshoz, a 160 lóerős 1.8-assal az orrában, erejének és dinamizmusának köszönhetően pedig akár egy kategóriával feljebb is megállná a helyét a legnépszerűbb Skoda.

• Skoda Octavia 1.8 TSI