| Teszt | |
Peugeot 407 2.0 HDi |
Ránézésre nem hozott változást a Peugeot 407 modellfrissítése, és őszintén szólva, a vezetése után sem fedeztem fel óriási különbségeket a régihez képest. Pedig határozottan állítják, hogy sokkal jobb lett az autó.
Sochaux nem a világ közepe, hanem a Peugeot autógyár bölcsője, így nem szabad csodálkozni a város repülőterén. Légcsavaros Saabbal repültünk, ami a kisebb gépek közé tartozik, mégis, a gurulópályán a kerekek már a fűben haladnak. Családias hangulatú sportrepülőtéren vagyunk, ahol a tesztvezetésre felsorakozott autókat is csak egy jelzésértékű lánc választja el a hobbipilóták gépeitől. Miután megszerzem egy kétliteres dízelmotorral szerelt autó kulcsát, irány a parkoló.
Igazából nemhogy óvatosan, de egyáltalán nem nyúltak a karosszériához a tervezők. Erre jó okuk volt, hiszen az autó vezetése előtt elmagyarázták nekünk, hogy rengeteg magánvásárló választja a Peugeot 407-est, és döntésükben fontos szerepet játszik, hogy milyen jól néz ki az autó. Egyedül a hűtőrácsot és a hátsó lámpákat módosították, de azokat is csak annyira, hogy a szalonba betérő érdeklődőknek az értékesítők ecsetelni tudják a változásokat. Akkor biztosan belül kell keresnem az újításokat, de a lelkesedésem nem tart sokáig. Immár fekete, nem ezüstszínű a középkonzol, azon belül is csak a rádió kezelőszerveihez nyúltak.
Illetve alapos szemlélődés után kiszúrok még egy eltérést, a szellőzőventilátor fokozatkapcsolója egészen vékony krómkarikát kapott. És ezzel már kívül-belül végére is értünk a látható változtatásoknak. Persze ez alapjában véve nem baj, hiszen a belső térben felhasznált anyagok minőségére eddig sem lehetett panasz, de igazán eltüntethették volna a középkonzolról azt a rengeteg apró gombot, amelyek kezelése teljes figyelmet kíván a sofőrtől. A megfelelő hőmérséklet kiválasztása azonban az eddiginél könnyebben megy, hiszen a módosított vezérlésű klímakompresszorral gyorsabban éri el a beállított értéket a légkondicionáló.
A kategória átlagához hasonlóan a legtöbb eladott példány motorházteteje alatt dízel erőforrás dolgozik, így nem sokat kellett azon gondolkoznom, hogy milyen kivitelt válasszak. Az egyedüli, számszerűsíthető újítás a kétliteres dízelmotornál történt, a hatfokozatú, kézi kapcsolású váltóval szerelt modelleknél 140 lóerőre emelkedett a teljesítmény. Mondjuk, ennél a gyarapodásnál nagyobb lehet a gyártási szórás, különösen turbómotor esetén, de tényleg változtattak valamit az erőforráson. A szabványos átlagfogyasztás 5,9 l/100 km-ről 5,6 literre csökkent, ami már jelentős különbség. A gyakorlatban mindebből semmit nem lehet észrevenni, hiszen a kétliteres dízelmotor ugyanúgy meglódítja az autót gázadásra, mint 4 lóerővel korábban, a hangját továbbra sem hallani.
A kanyarokban pedig feltűnően jól fekszik az autó. A lendületesen vett íveken sem tolja az orrát, hanem precízen fordul. A 17 colos felnikre szerelt abroncsok finoman rugóznak az úthibákat szinte teljesen nélkülöző aszfalton, a madarak csicseregnek, lágyan süt a nap, béke honol a világban.
Ez egyszerűen túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. A turpisság akkor derül ki, amikor vissza kell adni az autó kulcsait. Az egyik francia úriember elárulja, hogy egészen pontosan azt az útvonalat jártuk végig a mai nap folyamán, amelyet a Peugeot fejlesztőrészlege is használ a futóművek végső hangolásához. Nem csoda, hogy elképesztően tapadt az útra az autó, hiszen hazai pályán teljesített.
Mivel lényegében semmi nem változott, így a 407-es ára sem. Ráadásul Magyarországon a kétliteres dízelmotor is ugyanannyiba kerül, mint korábban, mivel mi egyelőre nem kapjuk meg az Euro 5-ös tisztaságú, 140 lóerős változatot, hanem továbbra is a 136 lovas, Euro 4-es jön. Nálunk tehát még annyit sem módosul a 407-es, mint Nyugat-Európában.