2009-02-23 , Írta: Gracza Zoltán
Címkék:	Ford , Ka , 1,2 , Duratec , autó , teszt

Még meg sem érkezett hazánkba a legkisebb Ford legújabb képviselője, a mozivásznon máris városi üldözések részesévé vált. Az új Ka tehát ugyanolyan jól szerepelt a szereposztó díványon, mint testvére, a Fiat 500-as az Év Autója versenyen. Nem volt ez másképpen mindkettőjük közös elődjével, a Fiat Pandával sem a 2004-es díj odaítélésekor.

A hibátlan pedigré vérmes reményeket táplált bennem, míg az új Ford Kával történő megismerkedésre vártam. Aztán elérkezett a pillanat, és Ibiza kék ege alatt megpillantottam az 500-asénál valamivel hosszabb karosszériát, a hatalmasra tátott szájra emlékeztető hűtőmaszkot és az elsô sárvédőre hosszan ívelő fényszórókat. Már-már meggyőzve éreztem magam, hogy az 500-as időtálló formáit a kinetic design eszközeivel átdolgozva valóban egy egyedi formájú, szerethető kisautót kaptunk a Fordtól.

Ám az autó mögé érve a márka jellegzetesen futurisztikus hátsó lámpái helyett inkább egy kissé Fiat Bravó-s világítótestekre leltem. Bár a hátsó szélvédő formája nagyobb fejtérre utal, a lámpák miatt ennek mégsem tudtam felhőtlenül örülni.

Éreztem, hogy jobban teszem, ha megkeresem azt a helyet, ahol a James Bond-lány is jól érezte magát: a vezetőülést. A belső környezet tovább erősítette a Ka külsejének nézegetése közben felmerült érzéseimet: minden ugyanolyan, mégis kicsit más. Minden részlet emlékeztet ugyan valamire, de ez mégsem az 500-as. A kormány szinte egy az egyben maradt, a bajuszkapcsolók megegyeznek, de a műszerek és a középkonzol nem az 500-asból való.

Sokkal inkább hasonlít a Fiat Panda belső terére. Mindemellett jól látszik, hogy a tervezők megpróbálták átdolgozni a részleteket: a kapcsolók formásabbak, a légbefújók gömbölyûbbek lettek, és a váltókar fölé is odakerült az identitás-erősítő Ka felirat. A kormányoszlopon lévő indítókulcs helye viszont a Fiat múltját idézi, mint ahogy a motorkínálat mindkét tagja is. Miután a kisebbik változattal nekiindultam a tesztútnak, megerősödött bennem a gyanú, hogy a James
Bond-filmek nem minden részlete alapszik teljes mértékben a valóságon.

Olga Kurilenko olyan könnyed bájjal próbálta meg lerázni motoros üldözőjét, amilyenről a 69 lóerős, 1,2 literes Fiat motorral szerelt Kával álmodni sem mertem. Enyhébb emelkedőkön együtt izzadtunk az autóval, és együtt figyeltük a domb tetejének közeledését. Amikor aztán felértünk, és elénk tárultak Ibiza szerpentinjeinek hívogató kanyarjai, már nem volt megállás. Itt érezhettem meg igazán, hogy a legjelentősebb változás a Ford Ka futóművében rejlik.

A megváltozott kormánymű-áttétel, valamint a teljesen új első stabilizátor és hátsó híd mellé átdolgozott rugókat és lengéscsillapítókat is kapott a kocsi, és a 17 colos, 195/45-ös kerekekkel párosítva kiváló kanyarstabilitást eredményezett a változás. Cserébe az egyenesfutásról lényegében le kell mondanunk. A 14 colos kerékkel szerelt változatnál azonban ez is helyreállt, ami nemcsak gyorsításkor, hanem a jól adagolható, harapós fékek padlóra taposásakor is hasznos tulajdonságnak bizonyult.

Igaz, a motor mindeközben hangosabb, mint a színpadi kelléknek épített, üzemanyagcellás áramforrással hajtott, elektromosnak mondott változaté. Ám ha James Bondnak megfelelt a jobb első ülés, hát én sem szomorkodom, ha csak ott jut nekem hely, mert a kolléganőim akarják majd vezetni az új Kát.

• Ford Kuga Titanium 2.0 TDCi
  
• Alfa Romeo MiTO
  
• Honda Jazz 1,2 és 1,4 i-Shift
  
• Lancia Delta 1,4 T-jet Oro