Teszt |

BMW 330d

2009-03-19 , Írta: Kismartoni András
Címkék:	BMW , 330d , teszt , autó , autopiac

Egy évvel és három hónappal az Efficient Dynamics csomag bevezetése után ismét a figyelem középpontjába kerül a 3-as sorozat, csak ezúttal nem a károsanyag-kibocsátás csökkentése miatt. Pontosabban nem ezen volt a hangsúly, de azért fű alatt átdolgozták a négyhengeres dízelmotorokat, így azok már most teljesítik az Euro-5 norma előírásait.

Még nagyobb durranás a 330d-hez rendelhető BluePerformance csomag, amelynek segítségével a 2014-ben bevezetendő Euro-6 előírás határértékeit sikerült alulmúlni. Ebben adalék nélküli nitrogénoxid-tárolókatalizátor semlegesíti a dízel-kipufogógázok egyik legkárosabb összetevőjét ugyanúgy, mint a Mercedes E300 Bluetecnél, vagy például a jövőben a VW Jetta Clean TDI-nél.

Természetesen Európában nem ettől várják a BMW-sek az eladások felfutását. Inkább a dizájnrészlegre hárult a feladat, hogy a 3-as egy pillanatig se tűnjön avíttnak a Mercedes C-osztály és az Audi A4 árnyékában pályafutása hátralévő három évében. Első találkozásom az autóval meggyőzött törekvéseik sikeréről. Szélesebbnek, sportosabbnak tűnt az előttem álló 330d, mint elődje, ami csak részben optikai csalódás. Vízszintes irányban megnövelték a légbeömlőket, az új lökhárítók alján pedig elöl és hátul is komolyabb szoknyákat alakítottak ki. Csak a műszaki adatokat böngészve vettem észre a modellváltozattól függően akár 24 mm-rel megnövelt hátsó nyomtávot, miközben a teljes szélességen az új visszapillantók is dobtak valamennyit.

Utóbbiak abban különböznek cseppformájú elődjeiktől, hogy valóban hátra lehet bennük látni, és az ügyesen megtervezett tükörházak miatt autópálya-tempónál sem növelik a szélzajt. Mégsem ezek, hanem a motorháztető új hosszanti bordái és a módosított lámpatestek a ráncfelvarrás leginkább szembetűnő eredményei.

Aki xenon fényszórót rendel, annak nem kell többé – szabálytalanul – helyzetjelzőre kapcsolva vagánykodnia, hiszen az „angel eyes” gyûrûk fénye erősebb, így azok a nappali fény funkcióját is betöltik. Az L alakú hátsó lámpák kedvéért némileg átalakították a csomagtartófedelet, a bura pedig minden változaton vörös. Ezzel lezárult egy korszak a BMW-nél, végre nem az anakronisztikus, fehér tolatólámpa-borostyánszínű index kombinációval készülnek az alapmodellek.

Természetesen a belső teret is érintették a változások. Kezdem a rosszal. Mivel a karosszéria méretei alapvetően megmaradtak, az utas- és csomagtér helykínálata sem növekedett, így e téren legfeljebb a középkategória átlagát hozza a 3-as. Minőségben viszont messze átlagon felüli, ráadásul a modellfrissítéssel egy időben még finomabb kárpitok jelentek meg a kínálatban, és az összes létező tekerőgombra krómgyűrűt szereltek.

Utóbbiak közül eddig a feláras i-Drive rendszer vezérlője váltotta ki a legnagyobb visszhangot, hiszen a bonyolult menüstruktúrában néha az elektromos kütyük rajongói is elvesztették a fonalat – és a türelmüket. Nekik van egy jó hírem. A szoftverfejlesztők sokkal egyszerűbb könyvtárrendszert alakítottak ki, a hardveresek pedig az immár könnyebben kezelhető tekerentyű mellé direktgombokat terveztek a CD, a rádió, a navigáció és a telefon eléréséhez, sőt, van „vissza” és „opció” feliratú kapcsoló is. Akárcsak az 5-ösben és az X5/X6 sorozatban, a középkonzol hat kapcsolóját kedvenc funkciókra (ami lehet egy útvonal a navigációban) taníthatja be a felhasználó.

De hagyjuk a kockafejű megközelítést, a BMW-tulajdonos általában nem felhasználó, hanem vezető! Menet közben nem is okoz csalódást a 3-as, hiszen futóműve, kormányzása és kézi váltója változatlanul a legjobbak között van. Ezeken ugyanúgy nem változtattak a mérnökök, mint az erőátvitelen, leszámítva annyit, hogy a 118d opciós listájára felkerült az automata váltó, a 120d pedig összkerékhajtással is rendelhető. Viszont még mindig adósok a bajorok a dupla kuplungos váltóval, hiszen az M3-ból ismerős, hétfokozatú szerkezet egyelőre csak a 135i kupé vagy kabrió változataihoz rendelhető.

Régi, dicséretes szokás Münchenben, hogy ráncfelvarrások alkalmával egy-egy motorból elővarázsolnak néhány plusz lóerőt. Most a háromliteres, egyturbós dízel erősebbik változata volt soron, minden más motor teljesítménye változatlan maradt. Így nem volt mit tennem, a szerpentinekkel és sebességkorlátozás nélküli sztrádaszakaszokkal fűszerezett próbaútra egy 330d kulcsát szereztem meg.

A részleteiben alaposan átdolgozott hathengeres teljesítményét 245 lóerőre tornászták fel, ami a bődületes nyomatékkal együtt energikus autót varázsol az 1,6 tonnás limuzinból, végsebességét pedig elektronika korlátozza 250 km/órára. Pörgőssége és visszafogott morajlása nem sokat árul el a működési elvéről, fogyasztása viszont igen: még akkor is igen takarékos, ha a szabványos fogyasztásnál két literrel magasabb, 7,7 literes átlaggal számolunk a sietős hétköznapok során. Erre pedig nem könnyen varrnak gombot a négykarikás és csillagos vetélytársak.

« vissza a tesztekhez...

Közösség |

Hozzászólások

Gyönyörű! Nem tudok mást hozzáfűzni :D

Nagyszerű autó,nagyon tetszik,a kategóriából ez kellene.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie! BEJELENTKEZÉS >

Kapcsolódó |

Galériák