2008-11-25 , Írta:

A gyár azt szeretné, ha fiatalosabb, dinamikusabb kép élne róla a vevôkben, ezért turbómotorok egész sorát vezette be a 40-es és 70-es sorozaton. Emellett, designban is új területekre merészkedik a cég.

E két új irányvonal találkozik a V40 T4-esben. A karosszéria vitathatatlanul az utóbbi évek egyik legjobban sikerült Volvo-designja. Még Olaszországban is ahol pedig már hozzászokhattak a szép autókhoz gyönyörködik benne a benzinkutas, s elismerôen csettint: bella macchina. Az utastérben nem változott semmi az eddigi 40-esekhez képest, azaz a hely bôséges, ám jó volna, ha a volán nem csupán föl-le, hanem tengelyirányban is állítható lenne. Más Volvo kombikhoz hasonlóan praktikus a csomagtér is: az ajtó magasra nyílik, a rakodóperem elég alacsonyan van, s a szépen kárpitozott térben rögzítôfüleket és hálót találhatunk, sôt még egy biztonsági öv is segít a csomagok egy helyben tartásában.

Eddig tehát minden szép és jó, ám menet közben már nem ilyen kedvezô a kép. A 200 lóerôs teljesítmény a megszokottnál jóval feszesebb futómuvet követel, így normál vezetési körülmények között csak a többi 40-eshez képest gyengébb rugózási komfort tunt fel. Ha viszont lejjebb nyomjuk a gázpedált, akkor a motor túlereje (kétezer-ötszázas fordulattól kezdve) kellemetlen hajtási befolyásokat kelt: szinte kitépi az ember kezébôl a volánt.

Mindehhez a zajkomfortot jelentôsen lerontó, erôs búgás is társul. Azt azonban nem lehet elvitatni a T4-estôl, hogy takarékos: valószínuleg nincs még egy 200 lóerôs kocsi, amely mindössze 11 litert fogyaszt.