2009-04-27 , Írta: Papp Tibor
Címkék:	Volvo , C30 , autó , teszt

Azt is könnyu észrevenni, hogy a csomagtartó akkora, mint egy kisautóé.

Ám aki csak ezeket nézi, az sosem lesz C30-vásárló, hiszen az S40 megkurtított padlójára épített háromajtós mellett csak egyetlen racionális érv szól: motortól függően 200-700 ezer forinttal olcsóbb, mint a limuzin. Esetünkben a T5-ös, 220 lóerős verziónál az árelőny félmillió forint körüli, de még így is 9 millió tájáról indulnak az árai.
 
Azonban a kis Volvo nem is olyan csöppség: ha például a látszatra nagy testű Toyota Auris mellé állítjuk, kiderül, hogy hosszabb és szélesebb annál, sőt, a tengelytávja is nagyobb öt centivel. Alacsony termete azonban jóval sportosabb összhatást kölcsönöz a C30-nak, amire a hátrafelé lejtő tető és a csökkenő magasságú oldalablakok is rátesznek egy lapáttal. Az utastérben elöl ugyanolyan a térkínálat, mint az S40/V50-ben, de hátul sem katasztrofális a helyzet, egy átlagos növésű gond nélkül elfér. A háromajtós lét egyetlen igazi problémája a C30 esetében az, hogy a hátulra való beszálláshoz a hosszirányú mozgatással kell előrecsúsztatni az első ülést, ami ebben az árkategóriában nem túl elegáns megoldás.

Ami a csomagtartót illeti, érdekesség, hogy maga a hátsó üveg az ajtaja, minden keret nélkül. A nyílás így nem túl nagy, s az átlátszó ajtó miatt meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy megrendeljük az autóhoz a csomagtértakarót, amelyet teleszkópos rudak bepattintásával rögzíthetünk. Bár kis vesződséget okoz, de legalább minden irányból eltakarja a csomagtartó tartalmát.

Akár azt is hihetnénk, hogy a C30 igazi sportkupé. Erre viszont rögtön rácáfolnak a kifejezetten kényelmes ülések, nem is beszélve a rugózásról, ami leültetett (extra) sportfutóművel is meglepően jó, egyedül lassú menetben, az apró keresztbordákon érezteti keménységét. A volán egészen közel húzható a vezetőhöz, leheletfinom mozdulatokkal terelgethetjük az autót. Ha már hozzászoktunk, nagyon fogjuk élvezni, hogy négy sikító kerékkel kanyarodva is két ujjal kezelhető a precíz kormány.

Ráadásul fronthajtás ide vagy oda, a Volvónál megtalálták a módját, hogy a vonóerő ne hasson vissza. Márpedig erő bőven szorult a T5-ös motorba. Hét másodpercen belül gond nélkül felrántja százra a C30-ast, miközben az öthengeres hangja visszafogott marad. A puszta erőnél is lenyugözőbb a motor rugalmassága: gyakorlatilag ezres fordulatról húz, és az állandó gyorsítás csak a leszabályozásnál ér véget.

Már kezdjük azt hinni, hogy ezzel az autóval bármit megtehetünk és ez így is van, főleg mert a precíz nyomáspontú fékrendszer olyan lassításra képes, amely az átlagautók vezetői számára felfoghatatlan. A precíz, hatfokozatú váltó kapcsolási ábráját látva nem kell megijedni: menet közben nem lehet tévedésből a hatodik helyett hátramenetbe kapcsolni, pedig egymás mellett van a két fokozat.

A C30 persze így sem fogja megnyerni az összehasonlító teszteket ha a praktikusságát nézzük, azért, ha pedig a sportosságát, akkor azért. Sportkocsinak ugyanis túl kifinomult, de nem annyira kemény, mint például a vele egy platformra épített Focus ST és kompakt társai.

Viszont így is magabiztos a futómuve, bizalomgerjesztô a biztonsága, töretlenül gyorsít bármilyen szituációban, a vezetése pedig nemhogy fárasztana, egyenesen pihentet. És ezt a stresszmentes erőt nagyon lehet szeretni ahogy a formát is.

• Mini Cooper Diesel
  
• Mini Cooper JCW
  
• Mini Cooper S
  
• Mini vs. Fiat 500
  
• Volvo C30 2,5 TE
  

• Luxusautót ad Kínának a Volvo
  

• Volvo C70