| Teszt | |
Seat Leon 2.0 TDI |
A Volkswagen csoport spanyol érdekeltsége mára sikeresen elérte, hogy a Seathoz a sportosságot kapcsolják az emberek. Ám az mégsem teljesen világos, hogy a Leonról miért akarják megmagyarázni, hogy egy kupé formájú autó.
Nem az. Ez akkor is ötajtósnak látszana, ha a fenéklemezre rejtenék a hátsó kilincset.
Ám a marketingblődségek ellenére az új formai vonulat legsikerültebb darabja a Leon, hiszen az alacsonyabb autóhoz jobban passzol ez a formavilág. Ez talán kárpótolja a Leon vevőit azokért a hátrányokért, amelyeket már a két másik, szintén a
VW Golf technikájára épülő modellnek (
Altea és
Toledo) is felróttunk: a tetőoszlopok minden irányban rendkívüli módon gátolják a kilátást. Elöl talán rosszabb a helyzet, mint társainál, mivel a Leon A-oszlopa döntöttebb; az irgalmatlan méretu C-oszlop miatt pedig a parkolóból kitolatás rizikója összemérhető az orosz rulettével. A (hátra néző) parkolóradar viszont szériaszerelvény, és ez kompenzálja, hogy nehéz a kocsi végét érezni hátramenetben. A függőlegesen a tetőoszlopokba simuló ablaktörlő tényleg érdekes megoldás, de gyakorlati haszna nincs, ellenben egy picit még vastagabb tőle az A-oszlop.
Nagyjából itt véget is ért a Leon hátrányainak felsorolása ezekkel azonban együtt lehet élni, mert az autó utasterét kellő nagyvonalúsággal alakították ki. Az utastérben elöl-hátul bőséges a térkínálat, s a csomagtartó mérete (340 l) is megfelel az elvárásoknak.
A Leon legszerethetőbb vonása a vezethetősége. A vaskos, kis átmérőjű kormány mozdulataira élénken reagál, ráadásul jó visszajelzést kap a vezető. A futómű keményebb hangolású, ezért a rossz városi utakon nem nagy élmény a közlekedés, és alacsonyabb fordulatszámon a dízelmotor morgása is a kelleténél jobban hallatszik. Érdekes módon a zajkép nagyobb tempónál sokkal kedvezőbb, a motor hangja kisimul és dízelségéhez mérten szinte sportos hangvételűvé válik. Ráadásul nagy tempónál az autó egyenesfutása annyira kiváló, hogy az ember tényleg büntetésnek fogja érezni, ha lassan kell mennie vele.
A Leon másik erőssége a nagyszerű kétliteres, 140 lovas dízel, amely már ezres fordulatszámtól erolködés nélkül terhelhető, 1300-1400-tól már kifejezetten jól meglódul, 2000 felett pedig feltűnően kimagaslik az átlagautók közül. Ráadásul remekül veszi a fordulatot, egészen 5000 tájáig forszírozhatjuk a gyorsítást, így lehetséges, hogy állórajttal 9,3 másodperc alatt éri el a 100 km/órát, holott ez a műfaj nem a dízelek erőssége. Rugalmassága pedig lenyűgöző.
Nyilván a Seatnál is tisztában vannak vele, hogy a Leon nem lesz a praktikusan gondolkodó vevők elsődleges választása, holott a design stiklijeit leszámítva állja az összehasonlítást kategóriájában. Azzal is tisztában vannak, hogy a 140 lóerős TDI változatok 5,1-5,2 milliós alapára nem az olcsó autók közé sorolja a Leont, így ennél az árszintnél a motor takarékosságának kisebb a jelentősége ebben az autóban azt lehet szeretni, hogy jó vele gyorsan autózni.