2008-11-25 , Írta: Lamara Roland
Címkék:	Seat , Altea , FR , autó , teszt

Az autó motorja 170 lóerôs, váltója hatfokozatú, futómuve kôkemény, és bôven 200 fölötti végsebességre képes. És dízel. Ahogyan Joan Miguel Malagelada, a Seat marketingigazgatója mondja, a Seat hisz a dízel sportkocsikban, és ezt a 150 lóerôs Ibiza Cupra TDI létezése mellett az eladási adatok támasztják alá: a nemrég leköszönt Leon-generációból például az ugyanazzal az 1,9-es TDI motorral felszerelt, 150 lóerôs FR volt az egyik sláger, 25 százalékos részesedéssel.

Nos, az újabb padlólemezre épülô Altea FR már nem az 1,9-es, hanem a kétliteres TDI motor felpiszkált változatát kapja. A 140 lóerôs alapblokk a turbógeometria átalakítása, a befecskendezô-rendszer újraprogramozása és a szívórendszer módosítása után 30 lóerôvel képes többre, és ezzel a spanyol márka történetének legizmosabb gázolajos erômuve.

A legnagyobb teljesítményhez ugyan a motort 4000-es fordulatszám fölé kell pörgetni, de ez aligha okoz gondot olyan motor esetében, amely a benzinesekével összehasonlítható tempóban kergeti a fordulatszámmérô mutatóját. A nyomaték is 30 egységgel, 350 Nm-re nôtt, és bár 300 fölött 10-20 Nm különbséget észrevenni szinte képtelenség, egy biztos: az Altea tol, mint Fekete Laci tenné, ha bevennék a jamaikai bobcsapatba.

Hogy a kocsi ilyen jól gyorsul, abban a hatfokozatú kézi váltó hangolásának is nagy szerepe van. Alul rövidebbek, a negyediktôl azonban egyre hosszabbak a fokozatok, így hatodikban egy tartósabb emelkedô hatására a nagy nyomaték ellenére is szükség lehet a visszakapcsolásra. Cserébe azonban a fordulatszám és ezzel együtt a zaj még nagyon nagy sebességnél is alacsony, no meg a fogyasztás is.

Aki tehát hajlandó megbékélni a 15 százalékkal feszesebb, már autópályán is rázós futómuvel, jól jár a csúcs-Alteával amelyhez ráadásul már a tologatható hátsó üléssor is szériafelszerelés.