2008-11-25 , Írta: Papp Tibor
Címkék:	Peugeot , 308 , autó , teszt

Ám a megbízhatatlan alkatrészeket, az elektronika gondjait gyakorlatilag a modellciklus végére küszöbölik ki. Ha tehát valakinek véletlenül összerándul a gyomra a BSI betuszó hallatán (ez a multiplexelt elektronika agya), továbbá vaksötétben is tud izzót cserélni, és hozzászokott ahhoz, hogy pár havonta új indexkar kell a kocsiba, az tudja: a 307-es történetérôl van szó.

Ha így vesszük, talán nem is baj, hogy a Peugeot-nál a 307-es platformjának megtartása mellett döntöttek, amikor a 308-ast tervezni kezdték, hiszen kár kidobni valamit, amit egyszer végre muködôképessé tettek. Ugyanez az oka, hogy kívülrôl csak izmosabb ráncfelvarrásnak tunik a dolog: a tengelytáv azonos, az orr gyalogosvédelmi okokból kicsit megnyúlt, bô öt centivel szélesebb a 308, viszont érdekes módon a tetô alacsonyabbra került, igaz, csak 1,2 cm az eltérés. A külsôt egyébként ugyanaz a stílus határozza meg, mint a 207 esetében, tehát nagyra tátott alsó hutônyílás, V betut formázó orr és félméteres, mandulaszeru lámpák.

Az utastérben gyakorlatilag a teljes berendezést lecserélték. Igaz, nagyjából minden ugyanott van, ahol volt, viszont a szerelvényfal kicsit távolabb került, nagyon szép és kellemesen puha anyag borítja, a középkonzolt pedig megdöntötték. A váltókar leheletnyivel magasabbra került, a kormány remek tengelyirányú állítási lehetôsége is megmaradt, ahogy a vezetôülés magassága is szabályozható. A muszeregység a 207 stílusában született újjá, és a kisebb modellben már látott beépített illatosító is megjelent a kocsiban. A két elsô ülés között rendes, tárolórekesszel kombinált könyöklô van, nem hagyták meg a régi, a támla oldalából lenyíló karfát. Érdekes még a kézifékkar formája, amely az Audi A3 helytakarékos megoldását ismétli.

Hátulra a nagylábúak kicsit nehezen emelik be a lábfejüket, de a kimélyített háttámla révén azért a legtöbb utas térde elfér. Ez a helykínálat most még átlagos, de valószínu, hogy pár év múlva a 308 a kisebbek közé tartozik majd a maga kategóriájában, hiszen az új modellek már ma is tágasabbak nála. Viszont a hátsó tér szélességére nem lehet panaszunk, és további pozitívum, hogy hátul külön levegôbefúvók vannak. A Premium Pack csúcsverzió a hatalmas nyithatatlan üvegtetô luxusát is nyújtja, amikor pedig megunjuk, egy rolót behúzva bújhatunk el a nap elôl.

Ami a praktikumot illeti, a 308 mindenképpen beválik a hétköznapokban. Így a középkonzolon is akad tárolómélyedés, az ajtózsebek akkorák, hogy akár másfél literes üdítôs üvegeket is beléjük állíthatunk, a kesztyutartó pedig hutött. A csomagtartó mérete átlagos a kategóriában, a formája viszonylag szabályos, és egy ötletes rekeszt is kialakítottak a kalaptartóban.

A Peugeot 308 az elektronikus szolgáltatásokban is jeleskedik, már ami azok számát illeti, így a Premium Pack verziónál a klíma kétoldalas és digitális vezérlésu, az ablaktörlô esôérzékelôs, a lámpák automatikusan felgyulladnak, az ajtók menet közben automatikusan záródnak, hátramenetet kapcsolva pedig a külsô tükrök lefordulnak. Ám ezekkel kapcsolatban már vannak fenntartásaink: a klímát egészen huvös idôben is folyamatosan járatni kell, mert egyébként a rendszer fut, a csapadék intenzitása valahogy nem találkozik az esôérzékelô ízlésével, a tükrök mozgatása kínosan lassú. Zavaró az is, hogy a szélvédômosó mindegy, mennyi ideig húzzuk a kart mindig úgy beborítja a szélvédôt vízzel, hogy másodpercekig nem látunk semmit. És a vacak indexkar is a régi, igaz, most már érintô üzemmódban hármat is tud villantani. Mégis, ezt a kapcsolót úgy, ahogy van, el kellene felejteni: az indexelés nem az a terület, amelynek a 21. században bármiféle kihívást kellene jelentenie.

Az 1,6 literes, 150 lóerôs, turbós benzinmotor arra termett, hogy a korábbi kétliteres benzinest pótolja de messze jobb annál. Annak ellenére, hogy viszonylag kicsi a lökettérfogata és turbós, szinte ezres fordulattól terhelhetô, igaz, valódi gyorsításra 1500 tájától alkalmas, kétezertôl viszont kifejezetten szárnyal, háromezernél pedig további rakétákat tud begyújtani. Egyedüli baja, hogy nem szereti, ha hidegen alul gyötörjük, ilyenkor meg-megtorpan. Autópályán kifejezetten kellemes partner, igazi komfortmotor: egy-egy fokozaton belül szélesebb tartományban húz, mint egy dízel, viszont nem zajos, és vibrációkat sem kelt. Egyelôre (2008 második feléig) ötfokozatú kézi váltót párosítanak hozzá, amely a kategória egyik legrosszabb váltója. Gyorsan nem lehet váltani vele, a kar mozgását közvetítô mechanizmus nyúlik, a váltógomb pedig mintha a kezünkben akarna maradni. Mindenesetre a 308-as így is megfutja a tíz másodperc alatti százas sprintet, tehát az átlagautóknál dinamikusabb, és ami talán még fontosabb, rugalmasabb. Árban a két 1,6 literes dízel között helyezkedik el a benzines turbómotor, negyed millióval olcsóbb a 110 lóerôs 1.6 HDI-nél, tehát egészen jó ajánlat, ráadásul széria ESP-t is adnak hozzá.

Ami a futómuvet illeti, a 308 kitunô példa arra, hogy az egyszeru MacPherson elöl, csatolt hosszlengôkarok hátulkoncepció is lehet jó (ajánljuk az Auris tervezôinek figyelmébe). A kormányzás spontán, érzékeny és pontos, a 308-as egészen semlegesen kanyarodik, mindaddig, amíg nem kezdjük el kihasználni a motor 240 Nm nyomatékát valamelyik alacsonyabb fokozatban: ilyenkor az elsô kerekeken megjelenô erôk elkezdik kicsavarni a kormányt a kezünkbôl, és az autó orra kicsit megindul lefelé az ívrôl. A rugózás hangolása nagyobb sebességekhez ideális, tehát autópályán nagyon simán fut a Peugeot, viszont ez kis tempónál ahhoz vezet, hogy rossz minôségu úton, keresztbordákon rázkódik a kocsi. Nyilván ebben a könnyufém kerekeknek és a feszes stabilizátoroknak is szerepük van, viszont kanyarban egészen kis oldaldôlést mutat a karosszéria. A vészfékasszisztenssel is ellátott fékrendszer nagyon hatékony, az ESP pedig nem avatkozik be túl hamar.

Mindent összevetve a Peugeot 308 nagyon kellemes használati tárgy. Kényelmes, praktikus és csendes, ráadásul az utastér kivitele megfelel a mai minôségi normáknak. Ám még ha ilyeneket is mondunk róla, azért az az igazság, hogy nem azoknak szól, akik különösebben komoly érzelmeket akarnak táplálni az autójuk iránt, legfeljebb azt várják el tôle, hogy széplegyen.

Nos, erre a 308-as is kiválóan alkalmas, azt pedig, hogy a precíz váltó, a használható indexkar vagy a gyors és stabil fedélzeti elektronika nem alapfeltétele az üzleti sikernek, már a 307-esbôl eladott hárommillió példány is jól szemléltette.