2008-11-25 , Írta: Papp Tibor
Címkék:	Peugeot , 207 , SW , autó , teszt

A kulturált, 110 lóerôs, részecskeszurôs motor a maga mufajában a csúcsot képviseli, a 207-be szerelve pedig egyértelmuen elsô osztályú nyilván ugyanezt egy 407-esben nem sokan gondolják róla.

A kis, 4,2 méternél is rövidebb kombit fölényesen mozgatja, rugalmassága lenyugözô, amit részben annak köszönhet, hogy a motor rövid ideig túlhajtható, akár egy mikroprocesszor: a felsô fokozatokban a számítógép kicsit késôbb szabályozza le a turbónyomást, és több gázolajat is adagol.

Így az 1,6 HDI vezetéséhez nem kell állandóan visszakapcsolgatni, még akkor sem, ha valóban kiaknázzuk a fél tonnát közelítô terhelhetôséget. A váltó sajnos ebben a Peugeot-ban sem a legjobb, a kar és a mozgását közvetítô mechanizmus nem tunik precíz, masszív, elpusztíthatatlan szerkezetnek.

A 206-osnál jelentôsen nagyobb 207 kombi karosszériája elsôsorban a kisgyerekes családok számára lehet ideális, akik több holmit visznek egy-egy útra, viszont hátul a kisebbek ülnek. Emiatt talán jobban megéri nekik ezt a modellt megvenni, mint az ugyanilyen motorral szerelt, 10-12 százalékkal drágább 308-ast. Bár a raktér VDA-mérés szerint nem gigászi, így is hosszabb és mélyebb, mint egy átlagos kompakt autóban. Az SW-t szerethetôvé teszi a szilárd, harmonikaszeruen összehajtható kalaptartó is, amelyre alkalomadtán akár pakolni is lehet.

Szóval a 207 SW mindenképp megér egy próbát, mert akinek funkcionális szempontból megfelel, az elégedett lesz vele. A nagyobb terhelhetôség miatt ridegebb a rugózása, számos részletmegoldása kisautós szintu, beleértve a zajkomfortot is. Hiába, csodák nincsenek, csak jó kompromisszumok márpedig a 207 SW az.