2008-11-25 , Írta:
Címkék:	Opel , Corsa , OPC , autó , teszt

Északnyugaton hegyekbe kanyargó, délen síkságon nyújtózó, tökéletesen karbantartott utak, gyér forgalom. Egyetlen gond van csak: ugyanezen okokból a kerékpárosok is sajátjuknak tekintik a szigetet. Így aztán mindenki ön- és közveszélyes, aki hatvannál gyorsabban vezet. Rossz elôjelek egy sportos ferdehátú menetpróbájához

Áthidaló megoldásként szerencsére igazi versenypályával is szolgál a Baleárok legnagyobbika. Itt, a kusza gyermekfirkához hasonlatos vonalvezetésu Circuito Mallorcán mutathatta meg személyiségének dinamikus oldalát az Opel Performance Center legújabb és legkisebb alkotása. Az OPC Corsa az alapmodell után alig fél évvel jelenik meg az európai piacokon, a sportfelelôsök gyakorlatilag azzal párhuzamosan dolgoztak: a Corsa Sport futómuvét 15 mm-rel lejjebb ültették, a hátsó tengely módosítása révén negyedével mérsékelték az oldaldôlési hajlamot, feszesebbre hangolták a rugós tagokat és a lengéscsillapítókat. Igazán potenssé azonban a változó áttételu kormánymu teszi az apró predátort: az eleve direkt kormányzás a volán kilencvenfokos elfordításakor még közvetlenebbé válik, majd tovább tekerve, parkolásbarát módon ismét megnyúlik az áttétel.

Az eredmény: a Corsa pontosan követi a kijelölt irányt, alulkormányzottságát hatásosan kontrollálták a tervezôk, a szukre szabott szlalompályán pedig a szokottnál jóval kisebb kormánymozdulatokkal, szinte magától cikázott végig. Csupán féktávon válik hamar bizonytalanná az autó a tervezôk lelkes bólogatással fogadták a panaszt, hiszen a Corsa OPC-t utcára szánták, így határát a forgalom korlátain belül húzták meg. Ezért is alaptartozék a kikapcsolható (és ekkor vészhelyzetben sem aktiválódó) menetstabilizáló elektronika, amely örömteli késlekedéssel avatkozik közbe, és akkor sem akasztja meg számottevôen a motort.

A Szentgotthárdon készülô erôforrás alapjaiban megegyezik a Meriva OPC-ben, illetve legújabban az Astra családban is szolgálatot teljesítô 1,6 literes benzines turbómotorral. Plusz 12 lóerejét az átdolgozott szívó- és kipufogócsatornáknak, a módosított szelepvezérlésnek, valamint a lecserélt turbófeltöltônek köszönheti. Ennél is fontosabb azonban, hogy változatlan forgatónyomaték-maximuma jó harminc százalékkal szélesebb fordulatszám-tartományban áll rendelkezésre. Ezért a hatfokozatú sebességváltóról akár meg is feledkezhetünk az autó fejlesztésében fôszerepet vállaló kétszeres Le Mans-gyôztes Manuel Reuter elsôre meredeknek hangzó ötlete, hogy harmadik fokozatban körözzünk a szuk versenypályán, nem csupán megvalósíthatónak, de élvezetesnek is bizonyult.

Ez a gôzmozdonykarakter persze nem lesz minden vásárló ínyére különösen azok találhatják unalmasnak, akik az autó megjelenése alapján egy kaffogó bullterrierre számítanak. Az orr minden eddiginél marconább, a krómozott ködlámpaházak és a rácsozott hutô mögé kopoltyúnyílásokat vágtak a rajzolók. Hátul a sötétített lámpatestekben kerekre cserélték a tolatóbetéteket, a látványos diffúzorlemezt mily meglepô! háromszögletu kipufogóvégzôdés osztja ketté. Belülrôl mindebbôl csupán a villás szárú tükrök látszanak, ám van, ami lekösse a pilóta figyelmét: az alul csapott kormánykerék, a gumitüskés fém pedálsor és a bôrözött váltókar csupán a kezdet, az utastér fénypontja egyértelmuen a Recaróval közösen fejlesztett versenyülés. Ez az úthibákon kényelmetlenül döccenô futómuhöz hasonló spártai perceket ígér a civil közlekedésben, a valóságban azonban vékony és testes pilótákat egyaránt biztosan, de kényelmesen tart, másfél óra után görcsmentes végtagokkal szálltunk ki az autóból.

Nehezen skatulyázható jármu az OPC