| Teszt | |
Opel Astra GTC 1.6 Turbo Enjoy |
Az Opel Astra család ráncfelvarrása szinte észrevehetetlen: az Astra tervezôi úgy döntöttek, hogy a GTC formája úgy jó, ahogy van.
És igazuk is van, ezért hozzá se nyúltak. Ami az utasteret illeti, zongoralakkot imitáló betétek jelentek meg a középkonzolon, krómgyuru a nagy tekerôgombokon ezzel a lista végére is értünk.
Ám szomorúan tapasztaltuk, hogy az Astra egyetlen hibáját sem orvosolták, így az automata klíma kezelése továbbra is részben a menübôl történik, a rádión pedig csak bajlódás árán hallgathatunk más adót, mint amit az RDS tuner kisorsolt a számunkra.
Az 5,5 mm vastag, ragasztott biztonsági üvegbôl készített panoráma-szélvédônek viszont nincs párja. Az összesen 1,8 négyzetméternyi üvegfelület, ami egészen az elsô ülések támláinak vonaláig hátranyúlik, attól szokatlan, hogy a látóterünkben nincs ott a szélvédô felsô, vízszintes kerete, csak a két A-oszlop: mintha egy buborékban ülnénk. A tetôrész eltakarására komoly, több pozícióban rögzíthetô roló szolgál, ezen vannak a napellenzôk is. Ha tehát elôrehúzzuk a rolót, mintha egy normál fémtetôs GTC-ben ülnénk. A buborékélmény felára egyébként 300 ezer Ft.
Ami az új 1,6 literes, 180 lóerôs turbómotort illeti, nem tökéletesen pótolja kétliteres, de szintén turbós elôdjét, holott az csak 170 lóerôs volt. A négyhengeres a felsô régiókban nagyon keményen teljesít, viszont elinduláskor kicsit nyögvenyelôsen veszi a gázt, ha normális tempóval akarunk startolni.
Sokkal jobban érzi magát, ha egybôl kilövünk: ilyenkor 8,2 másodperc alatt éri el a százas tempót, miközben a kormányon sem érezzük, hogy ki akarná csavarni a kezünkbôl. Rugalmassága kétezres fordulat felett kiváló, túramotorként remekül teljesít 5,58 milliós alapárával egyébként jó kompromisszum.
Messze az átlagon felüli a dinamizmusa, ugyanakkor még számottevôen olcsóbb a következô, 200 lóerôs, kétliteres turbómotornál.