| Teszt | |
Mercedes S 400 CDI |
Még ha nem is megoldhatatlan, de mindenképp hálátlan feladat egy olyan autó átdolgozása, amely kategóriájában a világ minden táján etalon, ráadásul az eladási listák vezetôje.
Tovább nehezíti a dolgot, hogy a vevôk nem járnak vissza a kereskedôkhöz panaszkodni, nem írnak sértôdött leveleket a gyárnak, és egyáltalán, nem elégedetlenkednek, hanem örülnek, hogy az S-osztályban ülhetnek.
Azonban a Mercedes luxuslimuzinjának babérjaira sok újdonság tör, az új 7-es BMW, A8-as Audi és XJ Jaguar, ezért az idei évre a stuttgartiak megpróbálták a jót még jobbá tenni. A kérdés mintegy adódik: hogyan sikerült? Röviden: jól. Bôvebben: nagyon jól.
Még a Mercedeseket ismerô kollégák is kétszer járták körbe a kocsit, hogy megállapítsák, miben változott a külsô. Aztán megörültek az sima üvegu elsô fényszóróknak, valamint az új beosztású hátsó lámpáknak, és részükrôl ezzel el is volt intézve a dolog. Szemtelenség, de azt már nem vették észre, hogy meredekebben áll a hutômaszk, és módosult a lökhárító, illetve a külsô tükrök formája. Utóbbiba az index mellé az esti beszállást megkönnyítô kis lámpácska is került. Nagyon fontos változás, hogy a csomagtartó kilincse rejtett helyrôl ugrik elô, így pakolásnál a piszkos autó sem koszolja be kezünket. Hosszasan sorolhatnánk még azon lényeges részleteket, amelyekben a stuttgarti tervezôk kiélték újító hajlamaikat, de inkább koncentráljunk a tesztautóra.
A nyújtott tengelytávú Lang verzió öt méternél jelentôsen hosszabb, átlagos parkolóhelyrôl kicsit mindig kilóg az orra. Ennek ellenére a rutinmuveletek végrehajtása nem nehéz vele, méreteihez képest nagyon fordulékony, ráadásul parkolóradarja elôl semmilyen tereptárgy nem marad rejtve. A hatalmas, mégis kecsesen palástolt külsô méretekbôl következôen bent is óriási a hely, elöl-hátul úgy terpeszkedhetünk, ahogyan csak akarunk, mégsem tudunk semmihez sem zavaró közelségbe kerülni.
A muszerfal nem változott jelentôsen, a vezetôt minimális információval terhelô, világító órák, szükség esetén a fedélzeti számítógép adatainak megjelenítésére képes központi kijelzô, számtalan, de jól elrendezetten elhelyezett kapcsoló, és a középkonzolon megnövelt képernyôju COMAND-rendszer uralja a képet. Utóbbi az audiorendszer, a navigáció, a telefon és felszereltségtôl függôen még rengeteg elektronikai játékszer irányítását látja el.
Persze a Mercedes S-osztály technikai arzenálja nem merül ki a szórakoztató elektronikában. Az autózáshoz kapcsolható összes segédberendezés is helyet kapott benne, a biztonsági, menetdinamikai és kényelmi kiegészítôk sora már az alapfelszereltségben is végeláthatatlan. Van ABS (blokkolásgátló), ESP (menetstabilizáló), BAS (vészfékasszisztens), ASR (kipörgésgátló), AIRMatic (légrugózás) és PRE-SAFE, hogy a biztonsági rendszerek közül csak a legfontosabbakat említsük. Természetesen az összes elképzelhetô helyen légzsákok vigyáznak ránk, és mindent elektromotorok mozgatnak, nehogy megerôltessük magunkat. Röviden: az S-osztály mindent megtesz kényelmünkért és biztonságunkért, ami már önmagában elég lenne, hogy kedveljük a kocsit.
A V8-as, négyliteres, 250 lóerôs és 560 Nm-es nyomatékra képes dízelmotor azonban tovább erôsíti a vonzódást. A közös nyomócsöves befecskendezésu erôforrással és az ötfokozatú automatával nincs olyan forgalmi helyzet, amelyet ne lehetne játszi könnyedséggel (azaz a gázpedál apró pöccintésével) meg