2008-11-25 , Írta: Balázs Viktor

Nincs igaza.

A CDI-motoros Benz 11,2 másodperc alatt gyorsul százra, és a stopperóra arról is tanúskodik, hogy az elasztikusságával sincs baj. Mi késztette hát szakértô barátomat a lekicsinylô kijelentésre? Az autóknak is, akárcsak az embereknek saját karakterük van. Kinek erôsebb, kinek gyengébb. Ez a kocsi a génjeiben hordozza a mackósságot. Persze lehet vele sietni is, csak nem sok örömet találunk benne.

Kétezer alatt ugyanis nyomatékszegény a motor, teljes gázt adva lökésszeruen gyorsul, ami nem kellemes, és hosszú az ötödikje, ami miatt folyamatosan viszsza kell kapcsolgatni. Szóval ez így nem fog menni. Tény, ez az autó ráerôlteti karakterét a vezetôre, ha viszont az partner ebben, akkor nagyon jól jár. Kényelmesen hömpölyögve úszhat a forgalom tempójában, élvezheti a tágas utasteret, a nagyszeru rugózást, a csendes és takarékos motort.

A kiváló gyári rádióval még klaszszikus zenét is hallgathat, a motorhang nem fogja elnyomni a pianókat. Autópályán pedig könnyedén tarthatja a 170-es tempót, ha szabad az út, és nem kell folyamatosan lassítani meg elôzgetni.

És ami nem mellékes, hosszú utazás után is pihenten száll majd ki, ezért ahányszor csak ránéz az autójára, azt fogja gondolni: ez a kocsi olyan, mint egy doboz nyugtató.