2008-11-25 , Írta:
Címkék:	Mercedes , C240 , autó , teszt

Egy ideje azonban az autós világ megtanulta tisztelni a Daimler-Benz V6-ait.

A tesztelt C240-es V6-ában nem hatvan, hanem kilencven fokban állnak a hengerek, a lapos építésu blokk pedig a korábbi négyhengeres helyére simán befér. A szélesre nyitott hengersorok miatt a motor hajlamos lenne a remegésre, de ezt az egyetlen kiegyensúlyozótengely szinte teljesen kiküszöböli.

Elôremutató megoldás a háromszelepes hengerfej, a hengerenként két, eltolt idôpontban szikrázó gyertya és a különösen könnyu építés: a forgattyúsház, az olajteknô, a hengerfejek, a dugattyúk és a szelephimbák alumíniumból, a szívócsô, a szelepfedél és az elsô takaró burkolata magnéziumból, a hengerek szilikonnal ötvözött, különlegesen jó csúszóképességu alumíniumötvözetbôl készülnek igaz ezáltal nem felújíthatók. A 170 lóerôs motor a gyár állítása szerint rendkívül tartós, környezetkímélô és a C-osztályban csak tíz liter benzint fogyaszt száz kilométeren. Egyhetes használat után igazolhatjuk, hogy a kocsi keményen hajtva sem fogyaszt többet tíz és fél liternél, selymesen gurgulázó hangja pedig nagy élmény a finom motorok szerelmeseinek.

Az ereje, muködési kultúrája meggyôzô ráadásul az autó sem utolsó, amelybe beszerelték: az idei C-osztályban már szériafelszereltség a négy légzsák, a Brake Assist és a kipörgésgátló is, egyetlen fájdalmunk, hogy a kormányállítás még mindig az opciós listán szerepel.