| Teszt | |
Mercedes C220 CDI |
A CDI (common-rail direct injection) jelzés mögé bújtatott új turbódízel tulajdonképpen nem kizárólag a nyomástároló vezetékes befecskendezésnek köszönheti fejlettségét: ne feledkezzünk meg a hengerenként alkalmazott négy szelep, a perdület-szívócsô, az elektronikus motorvezérlés és persze a közvetlen befecskendezés elônyeirôl sem.
De mi van a hátrányokkal?
Vegyük rögtön a közvetlen befecskendezést, amely a korábbi Mercedes elôkamrás konstrukciók utolérhetetlen járási kultúrájával csupán úgy veheti fel a versenyt, ha a motorteret igen alaposan hangszigetelik és ha a vibrációkat igen erôteljesen csillapítják. Ez bizony hallatszik is: kívül aránytalanul kerregôbb hangokat hallhatunk, mint azt az utastér igen alacsony zajszintje alapján gondolnánk.
Kezdetben a CDI-motor menet közben némi csalódást okozott, ugyanis a rugalmassága alacsony fordulatszámon korántsem akkora, mint azt a gyár ígéretei alapján gondoltuk. A motor bár papíron már 1800-as fordulatszámtól jelentkezik a maximális nyomatéka úgy 2300-ig nem nagyon akar pörögni, csak afölött érezzük igazán a bôdületes 300 newtonmétert. Ott aztán a 220 CDI vezetôje egy másik dimenzióba lép át: a másfél tonnás autó szárnyakat kap és nagy teljesítményu benzinmotorokat megszégyenítô módon gyorsul. Ez a tulajdonsága azonban automatikus váltó után kiált: az könnyedén felpörögne a csúcsnyomatékot adó fordulatszámra, aztán gyôzhetnénk kapaszkodni. Kézi váltóval viszont egy keleti bölcs türelme kell ahhoz, hogy kivárjuk, amíg az erô megjelenik a fôtengely végén, jobban járunk tehát, ha visszakapcsolunk. Más kérdés, hogy ez egy dízelnél elônyös-e: kettesben 40, hármasban 65, négyesben 80, ötösben 120 km/h tájékán van az a határ, ahol az autó megkapja az adrenalinfröccsöt. Ugyanakkor tény, hogy ezt a viselkedést meglepôen könnyu megszokni, és ezután kiaknázhatjuk a húzózóna adta lehetôségeket, miközben az autó fogyasztása nemigen emelkedik 7,58 liter fölé.
Másrészt a C-osztály karosszériája, utastere és kényelme sem rossz érv az autó mellett. A szenzációs fék, a mercedeses hagyományokat követô golyósoros kormány, a jól kapcsolható váltó olyasféle minôségi élményt nyújt, amit nemigen találunk meg más autóban. A vezetés finom erôkkel és mozdulatokkal végezhetô, amihez jól passzol a futómu alapvetôen komfortos hangolása. A biztonságérzetet és a menetdinamikát menetstabilizáló rendszer (ESP) is szolgálja, amivel már pusztán elméleti kérdéssé válik, hogy ez az autó történetesen hátsókerék-hajtásos.
Nagyon is gyakorlati kérdés viszont, hogy megéri-e leszurkolni a C220 CDI-ért a 8 millió 660 ezer forintot. Nyilvánvaló, hogy olcsóbban is el lehet jutni A-ból B-be. És az is biztos, hogy nem a fogyasztáson fogjuk megspórolni az ártöbbletet. Ez a kocsi viszont kuriózum: aki rá szavaz, az a Mercedes legújabbkori dízeltörténelmének a nyitányára vált jegyet, méghozzá a páholyba. Az pedig ennyibe kerül.