2008-11-25 , Írta: Lôvei gergely
Címkék:	Mercedes , Benz , C220 , cdi , elegance , autó , teszt

Az újságíróknak a fôvárosban és környékén autózva kellett különféle feladatokat végrehajtaniuk, bohóságokra rávenni vadidegeneket és hírességeket, majd a legvégén egyetlen embert megtalálni a kétmilliós forgatagban. Nem öncélú mókázás volt ez persze, hanem a reménybeli ügyfélkört szemléltetô szerepjáték: az ô életüknek a csapatépítés és a kríziskezelés éppúgy magától értetôdô eleme, mint a bevállalós, életvidám, felszabadult hozzáállás. Kezeket a magasba, aki ebbe a fiatal(os), jól szituált, hobbijaira és családjára tartalmas idôt szán(ni vágy)ó társadalmi rétegbe sorolható! Jó, évrôl évre jobb! És most tegye le a kezét, aki BMW-t vagy Audit vezet...

Hát ez az: a prémium D-szegmens kínálatából csemegézve még Nyugat-Európa nagy hagyományú, jóléti társadalmaiban is a megállapodottság jut az emberek eszébe a Mercedes csillagáról, az izomból fejlôdô Közép-Kelet-Európa teljesítménycentrikus vevôköre pedig végképp távol érez magától mindent, ami nem azt süvölti az arcába: meg tudod, meg fogod csinálni.

Ebben a kórusban az új C-osztály hangja már egyre erôsebb. Az eddigi, puhán elegáns vonalakat szögletesebb idomokra cserélték, az orrkialakítás a márka leginkább hatalomelvu termékeire, az S- és M-osztályra emlékeztet. Instant tekintélyt kölcsönöz a jármunek a meredek hutômaszk, a domborított motorháztetô, az egyszeru ívekbôl rajzolt kontúr. Az autó arányai a klasszikus tökélyhez közelítenek, harmóniáját agresszív vonásokkal, ízlésesen fuszerezik a tesztpéldányra szerelt AMG kötények. A far újabb meglepetést tartogat: életben rendszerint szebbek a fotón sutának tetszô formai megoldások, a C-osztálynál viszont a személyes benyomás sem segít a hátfalon. A változóan homorú és domború kacsafarok erôtlen, mintha nem ide tervezték volna idôvel majd megszokjuk, de gyönyörködni aligha fogunk benne.

Hát akkor majd a beltérben. A muszerfal nem csupán vízszintes osztásával tiszteleg a rokonság nagyjai elôtt, hanem az anyagok textúrájával, a kidolgozás minôségével is. Az összképen a kemény, de jobbféle muanyagból öntött audiovezérlô panel sem ront számottevôen, matt fekete felülete talán a fiatalos életmódautók, SUV-k világát hivatott ötvözni a Mercedes luxusával. Az ergonómia a márkával szembeni elvárásoknak megfelelôen a hibátlanhoz közelít. Ebben fontos szerephez jutnak a Comand szórakoztató-információs rendszer közvetlen elérésu menügombjai, amelyek egyszerubbé teszik a váltókar mögé telepített, toló-tekerô nyomótárcsa használatát. A súlyos felárért mért berendezés teljes köru szolgáltatást nyújt, beleértve a szépséges grafikájú és villámgyorsan kalkuláló merevlemezes navigátort, a DVD-lejátszót, a Bluetooth mobiltelefon-kihangosítót vagy a kesztyutartóban kiépített MP3-csatlakozót.

A volán mögé ülve szintén nem csalódunk: az ülések némi finomhangolást követôen tartós kényelmet kínálnak, a vékonyan bôrözött kormány kézre áll, a körkörös kilátás is jó, s a fejtér még tetôablakkal is megfelelô. Összességében kiemelkedô utazási komfortot ígér a C-osztály kabinja, feltéve hogy hátul legfeljebb iskoláskorú gyerekek akarnak utazni (lám, újabb érv a fiatalabb vevôkör mellett): hiába a komfortos ülés vagy a digitális klíma itteni kivezérlése, ha nincs hová tenni a lábat és a lábfejet. Ez persze nem elsôdleges szempont, pláne nem egyedi jelenség a prémium szegmensben, a számottevôen tágasabb utastér ígéretének fényében azonban csalódás.

Nem túlzóak viszont a motorteljesítményre vonatkozó állítások: a tesztautónkat hajtó, szeptemberig egyetlenként kínált dízelmotor minden pillanatban érezteti pilótájával, hogy közvetlen ôsénél hússzal több lóerô és majdhúsz százaléknyi extra newtonméter szorult belé. Hangja teljesen semleges, ami egy négyhengeres esetében leginkább bóknak tekinthetô, ereje normál forgalmi viszonyok közepette sohasem bizonyul kevésnek. Ilyen helyzetekben az ötfokozatú automatikus nyomatékváltó is a helyzet magaslatán áll, észrevétlen, és viszonylag gyorsan kapcsol. Csak a hirtelen változások tudják zavarba hozni a hajtásláncot: sem a gyors kiugrásos városi sávváltásokhoz, sem a szuk kanyarokban fellépô erôs alulkormányzottság kompenzálásához nem reagál elég gyorsan. Nos, ezek hagyományosan valóban nem illenek egy Mercedeshez, az újonnan megcélzott vevôkör viszont talán nem bánna egy kis extra adag robbanékonyságot.

A sebességváltó manuális üzemmódban, a váltókar vagy a kormány mögé helyezett fülek pöcögtetésével is muködtethetô, de az általa egészségesnek ítélt fordulatszámhatárokat átlépve az automatika ekkor is felülírja elképzeléseinket sportoláshoz nem, vontatáshoz vagy lejtmenetben ellenben jól jöhet ez a funkció. Sport üzemmódban legjobb a számítógépre bízni a kapcsolásokat (komfort állásban jóformán csak padlógázra vált vissza a rendszer), és élvezni, amint a kiváló hangolású, hatalmas biztonsági tartalékokkal rendelkezô futómu fölényesen átlép az útegyenetlenségeken. A felfüggesztés nyújtott kanyarokban éppúgy rendíthetetlen, mint vészhelyzeti kikerülési manôver esetén, zaja gyakorlatilag teljesen távol marad az utasfülkétôl, a rugózási kényelem kiemelkedô. Viszont országúti hajszákba ne kezdjünk az autóval: orra ismétlôdô irányváltáskor furcsamód könnyunek érzôdik, éles fordulóban és zötyögôs aszfalton úgy tipeg, mint mezítlábas nyaraló a tengerparti homokban. Határhelyzetben kifelé tolja az orrát, majd függetlenül attól, hogy a CD-kiadó gombbal könnyen összekeverhetô kapcsolóval elôzôleg kiiktattuk-e tizedmásodpercen belül bekapcsol a kissé túlbuzgó ESP, és mindent helyrehoz. Hogy valójában mennyi dolga akad, arra olykor csak a biztonsági övet megfeszítô Pre-Safe rendszer muködésébôl következtethetünk.

A stuttgartiak belépôlimuzinja nem csupán külsô jegyeiben avanzsált kicsinyített E-Mercibôl törpe S-osztállyá. Biztonsági és komfortfelszereltsége már alapkivitelben is lenyugözô (csak ízelítôként: hét légzsák, digitális klíma, adaptív fékrendszer és lengéscsillapítás, ESP), az Elegance felszereltség pedig további félmilliós értéket képvisel eddig ugyebár 9,6 milliónál tartanánk, tesztautónk árcéduláján ellenben bô 13,8 szerepel. A különbözetet kitevô tételek között olyan elemek szerepelnek, mint a már említett, hangvezérelhetô Comand rendszer, a háromzónás klíma, bôrkárpit, AMG csomag, automata váltó és még nincs benne az aktív bixenon fényszóró, a Surround hangrendszer vagy a kulcs nélküli indítás.

Ezek már puszta létezésükkel is felértékelik a modellt. Persze minden elképzelhetô extrát megrendelve sem érjük el az S-osztály színvonalát viszont, ha valakinek ez a fô szempont, elég közel kerülhet hozzá.