2008-11-25 , Írta:
Címkék:	Honda , Civic , 1. , Sport , autó , teszt

Persze az is lehet, hogy rácsaptak a formatervezôk kezére, amiért az elôzô széria túl unalmasra és konzervatívra sikerült.

Az új Civic egyáltalán nem az, sôt! Annyira, hogy a megdöbbentô formáért több vélt és valós bune is megbocsátható. Például, hogy az orráról beugorhat a Renault Laguna, kilincselrendezésérôl az ötajtós Alfa 147-es képe. Zavaróbb, hogy a különleges külsô kedvéért megcsappant az ajtók mérete. A Civic olyan, mint az eszkimó jégkunyhó: kis nyíláson kell bemászni, de bent nagy a tér. Az elsô ajtó mérete elmegy, csak a fejbeütés veszélye kísért a ki-beszálláskor, a hátsó ajtó viszont rövid is.

Belül is a csodák kertje fogad. Ha George Lucas láthatta volna a Civic muszerfalát, akkor ilyenre tervezteti a Millenium Falcon vezérlôpultját. Igazi merészség ilyet alkotni, és nem csak azért, mert van akinek tetszik, van akinek nem, hanem azért is mert nagy a formai avulás veszélye. A Civic belvilága, a kékes fények, a muszerfal trükkös felépítése, a kapcsolók kialakítása még megdöbbentôbb. Itt nem megy a forma a funkció kárára, minden elérhetô és kézre esik, ahogyan azt egy gondosan megtervezett japán autótól elvárjuk.

Az autó méreteit nézve feltunt, hogy kisebb, mint elôdje. Ebbôl az utastérben semmit nem érezni. A kocsiban nem csak a térérzet miatt jó ülni, kategóriája mércéjével mérve valóban tágas. Ülésméret és a rendelkezésre álló tér tekintetében nem éri olyan hátrány a hátul ülôket, mint az ajtóméretben. Kényelmesen döntött a magas háttámla, bôven van hely a lábaknak, ráadásul a magas övvonal védettségérzetet ad a hátul utazóknak. Az ufo-utasteret jó minôségu anyagokból alakították ki, és példás az összeszerelés gondossága.
Amikor egy alsó-középkategóriás autó utasterében elég a hely, a tesztelô arra gyanakszik, hogy a csomagtartó lesz használhatatlan méretu. A Civic viszont bizonyít: a csomagtartó szép nagy és könnyen pakolható.

De egy Hondánál a csomagtartó méreténél jóval izgatóbb kérdés, hogy milyen technikát hordoz. Tesztautónk 1,8 literes benzinmotorral és hatfokozatú váltóval érkezett. A változó szelepvezérlés úttörôi továbbfejlesztették az i-VTEC rendszert, most a rugalmasság és az alacsony fordulatszám-tartományban is agilis viselkedés volt a cél. Igaz, így a teljesítmény inkább átlagos, mintsem kiugró 140 lóerô , azonban a motor majd a teljes fordulatszám-tartományban húz. Alul átlagos vehemenciával, majd ahogyan a fordulatszámmérô mutatója kúszik fel, úgy lesz egyre erôteljesebb. A jó gyorsulási érték nem csak a motornak köszönhetô. A pontosan kapcsolható hatgangos váltó áttételeit a motorra szabták, így igazi élvezet fel- és visszaváltogatni.

A futómu konstrukciójában a Honda visszalépett: elöl maradt a McPherson, hátul viszont a korábbi, teljesen független helyett csatolt lengôkaros futómuvet alkalmaztak. Igazából ezt nehéz leleplezni, mert nagyon ügyesen hangolták. Az autó könnyen kézben tartható, a kevésbé korszeru futómu csak egy esetben vall színt, hirtelen terhelésváltáskor gyors kormánymozdulat fékezéssel spékelve, amikor az autó fara hajlamos az önálló életre.

Végül érdemes szólni az árról: a kipróbált autó 4,5 millió Ft-ért kapható, a Sport felszereltségu, amilyen tesztautónk is volt, majdötmillióba kerül. Elsôre soknak hat, de a konkurencia árait nézve beleillik a képbe. Olcsóbb benzines Civicet majd a nyáron vásárolhatunk, amikor a típus befut az 1,4-es motorral is.