2008-11-25 , Írta: Hernádi Géza
Címkék:	Fiat , Seicento , autó , teszt

A megbízhatóság mérése még csak megy valahogy, de a szépségé? És ami ma szép, holnap is az lesz-e? Hány sikeres forma válik néhány év után unalmassá!

Csupán divatos vonalakkal azonban biztosan nem lehet tartósan sikeres kocsit gyártani, megbízható muködés is kell hozzá. A Seicentót látva úgy tunik, a Fiat az eddig kiemelten kezelt formákat hátrébb sorolta. A mini vonalvezetése nem mozgatja meg különösebben a fantáziát, formája csupán a Cinquecento átrajzolt változata. A lekerekített élek és sarkok miatt a Seicento éppen az ötszázas jellegzetességét, a látványos egyszeruséget veszti el anélkül, hogy valami újat adna. Az az érzésünk, hogy a kiskocsi fejlesztése során nem döntötték el, vajon az elôállítási költségek, a jó használhatóság vagy a Fiatokat jellemzô stílus a fontosabb.

Az utastérben viszont túlteng a stílus, többet kapunk, mint ami egyszerre befogadható. A muszerfal gombfocicsapatra emlékeztetô kapcsolói, a vezetôoldali légzsák rögbilabda formája és az órákat árnyékoló muanyag sapkasild fazonja külön-külön kellemes látvány, együtt azonban zavaró. A játékos formavilágú kisautók általában hangulatukkal igyekeznek feledtetni méretbeli fogyatékosságaikat. A Seicentónak nem lenne szüksége erre a trükkre, hiszen elsô ülésein magasabbak is kényelmesen utazhatnak. A hátsó üléspad utasa azonban már nem számíthat elegendô térre, a vezetô mögött csak gyerekek vagy csomagok férnek el. A raktér százhetven literes, mint a Cinquecentóban, az üléstámlák döntésével félmagasságig négyszáznegyven, a plafonig pedig nyolcszáztíz literesre bôvíthetô. Az átrendezés a támlák tetején elhelyezett muanyag borítású karok elôrehúzása után lehetséges. Tesztautónk reteszeinek egyikérôl már hiányzott a burkolat, így az éles fémcsonkot kellett mozgatnunk. A hibák közül azonban sokkal bosszantóbb volt a sebességmérô spiráljának folyamatos ciripelése, mely tesztútjainkon végigkísért bennünket. Ebbôl az utastér csendjét megtörô apró zajból is érzékelhetjük, hogy a motor milyen halk. Hosszabb távok megtétele idején csak a sebességgel együtt növekvô szélzaj és a rossz burkolaton zörgô, dübörgô futómu hangja zavaró.

A zajszegény utastér azonban tartogat kellemetlen meglepetést is. A szellôzôberendezés ugyanis hangosan üzemel, és a kívánt hômérsékletet csak erôs huzatnál tudja tartani. Lényegesen javítana a helyzeten a felárért rendelhetô klíma, de a belsô keringetéssel is üzemelô légrendszer olyan erôs muanyagszagot áraszt, hogy jobban járunk, ha az ablakot használjuk szellôztetésre.

Tetszett a központi befecskendezéses, négyhengeres nyolcszázkilencvenkilenc köbcentiméteres motor csekély fogyasztása. A negyven lóerôt teljesítô kétsze-
lepes városon kívül és belül egyaránt használva, száz kilométert hat liternél kevesebb üzemanyaggal tesz meg. Óránként száznegyven kilométer a gyár által megadott végsebesség, ezt a tempót el is éri, a százhúszasat pedig tartani is tudja a Seicento. Aki több erôt szeretne a mindössze hétszázharminc kilós karosszéria mozgatására, az ezeregyes, ötvenöt lóerôs motort is választhat. A Seicento éppúgy kapható Sporting kivitelben, mint korábban a Cinquecento. Az alternatív hajtás híveinek pedig tisztán elektromos üzemu változatot is gyártanak, Elettra néven. A környezetkímélô minikuriózum négyszemélyes, hátsó kerekein hajtott. A Seicentóhoz önmuködô tengelykapcsolót is terveztek a kényelemszeretôk és a mozgásukban korlátozottak jobb kiszolgálására. Az ilyen autókat Citymatic néven forgalmazzák.

A hatszázas Fiat nagyot lépett elôre a passzív biztonság területén. Az ajtóoszlopoktól az elsô összekötôig nyúló, enyhén ívelt hossztartók egyenletes erôfelemésztést tesznek lehetôvé. A kellôen hosszú deformálódó zóna és a mindkét oldalra rendelhetô légzsák a biztosítéka az utasokra ható kis lassulásnak. Az utasoldali légzsák sajnos minimálisra csökkenti a rakodópolcot, és fedett tárolórekesz kialakítását is gátolja. Természetesen a Fiat Seicento három és fél méternél is rövidebb kocsiszekrényének biztonsága soha nem lehet egyenértéku a kompaktokéval, de a Cinquecentóhoz képest komoly elôrelépést jelent. Az oldalütközések baleseti kockázatát megerôsített küszöbök, a lökhárítók magasságában elhelyezett csôprofilok, az ajtóborító felsô élének vonalában megerôsített vázszerkezet és az elsô oszlopokat merevítô kereszttartó csökkenti. Ilyen átfogó védelmi rendszer mellett elfogadhatatlan, hogy az elsô utasok biztonsági övének a magassága csak csavarozással módosítható. Nem nehéz megjósolni: nem lesz olyan Seicento-tulajdonos, aki autója kölcsönadása elôtt és után az övön villáskulccsal beállítja a két pozíció közül a megfelelôbbet.

Az új Fiat mini az ellentétek autója. A külsô és a belsô nincs összhangban. A motor, a váltó és a futómu lendületes autózást tesz lehetôvé, míg a fék már a városban is gyakran teljesítôképességének határához ér. A csomagtérajtó belülrôl is nyitható, de kilincse nincs, így csak a könnyen szennyezôdô fémlemez megmarkolásával lehet felhajtani. A passzív biztonágot is kettôsség jellemzi: a légzsákokkal védett elsô utasok öve csak szerszám segítségével állítható megfelelô magasságúra. A Seicento a legszükségesebbet nyújtó minimálautó és a megjelenésével, kényelmével egyaránt elbuvölô divatmini közt helyezkedik el. Ha tervezett árát kiviteltôl függôen 1,3-1,5 millió és használati értékét is figyelembe vesszük, akkor minden gyengéje ellenére piacvezetô szerepet jósolhatunk neki Magyarországon.

A szerkesztôségünknél tesztelt Fiat Seicentót munkatársunk lakása elôl megpróbálták ellopni