2008-11-25 , Írta:
Címkék:	Fiat , Scudo , Combinato , autó , teszt

Na nem azért, mert máról holnapra mindenki azt gondolja, hogy a személyszállításban jó pénz van, hanem, mert a kilenc személyes kisbusz haszonjármuként is megvásárolható.

Márpedig, ha az egyébként is méltányos 4,5 millió forintos bruttó ár az áfa visszaigénylése után 3,6 millióra apad, akkor sokan úgy gondolják majd: ennyi pénzért érdemes legalább papíron összeütni egy vállalkozást.

Különben áfa ide vagy oda, a Combinato mindenképpen jó vétel, még akkor is, ha piaci versenytársait nem a buszlimuzinok, hanem a kisáruszállítókból kialakított kisbuszok között keressük. Ebben a kategóriában a vevôk a kocsi árát gyakran elosztják az ülések számával, mert ebbôl kiderül, mennyi befektetést igényel egy ember szállítása a Scudo esetében ez a szám igen kedvezô.

A Combinatóba kilenc ülést tömtek be az olaszok, ami a tér kihasználását tekintve remek ötlet, de azok, akik hosszú idôn át gubbasztanak a keskeny és rövid utasüléseken, bizonyára másban keresik a kocsi elônyeit. Például a kényelmes rugózásban, ami igazán meglepô egy teherautó-konstrukciótól, vagy az alacsony zajszintben, ami egyrészt a kielégítô hangszigetelésnek, másrészt az 1,9-es turbódízel motor csendes járásának köszönhetô.

A kocsi feltételezhetôen szép számú utasa közül kétségtelenül a vezetônek van a legjobb dolga. Egyrészt élvezni fogja a francia autókból már jól ismert, kellemes PSA-dízelmotort, másrészt az ô feneke alól nem spórolták el a kényelmes ülést. Az ülôlap magassága elöl is és hátul is állítható, amire szükség is van, mert a kormányoszlopot stabilan építették be a Scudóba. Igaz, ez csak a szélsôséges méretu emberek számára jelent gondot. A középsô konzolra épített sebességváltó kar mindenkinek egyformán jól kézre esik: a kényelmes és tetszetôs megoldás segít elfeledtetni a vezetôvel, hogy a kar feltunôen nagy utakon mozog, és hogy a sebességfokozatok helyét olykor könnyen elvéti az ember.

Ha a sofôr az újdonsült vállalkozó hajlandó némi nagyvonalúsággal átlépni az apró bosszúságokon, akkor élvezetesnek találja majd a Combinato vezetését. Jól teszi például, ha nem hallja meg az utastér minden elemébôl áradó halk nyöszörgést, és helyette inkább a turbó diszkrét füttyében gyönyörködik ilyenkor már különben is egészen jól megy a kocsi. S miközben a cég- és Combinato-tulajdonos a könyvelôjéhez hajt, már azon sem kell töprengenie, mekkora fogyasztást számolhat el költségként. Mi ugyanis már most eláruljuk: 8,6 litert száz kilométerre. Az áfát ebbôl is tessék visszaigényelni.