2008-11-25 , Írta: Papp Tibor
Címkék:	Fiat , Palio , Weekend , 1.6 , 16V , autó , teszt

Itthon csak a Palio Weekend kapható a sorozatból, amely a kiskategóriás kombik nem túl népes táborába sorolható.

A Palio Weekend ára nagyon csábító, az 1,2 literes alapváltozat mindössze 2,425 millió forintba kerül, az általunk tesztelt 1,6 literes, 100 lóerôs verzióért pedig mindössze kétszázezer forinttal kérnek többet. Ez az összeg tartalmazza a legszükségesebbeket, vagyis a szervokormányt, a vezetô légzsákját, a központi zárat, az elsô elektromos ablakemelôket, az osztott hátsó üléseket és az állítható magasságú kormányt. Az összes többi extráért már fizetni kell. További megkötés, hogy a P pollenszurô O csak a klímával együtt jár, az oldallégzsákot pedig a legjobb kiverni a fejünkbôl.

A kiskocsis alapok behatárolják az utastér méreteit elsôsorban keresztirányban. Hátul nehezen fér el három utas, és a vezetô is nagyon közel ül az ajtóhoz. Hosszirányban már jobb a helyzet, a lábtér még hátul is elég nagy. A csomagtartó a kalaptartóig 460 literes, a hátsó ülések elôredöntésével pedig 1540 literre bôvül a raktér. Ezek az értékek az alsó középkategóriában is megállnák a helyüket.

A Palio rakodópereme nagyon alacsony, a raktérpadlót hosszanti csíkok védik a sérülésektôl. Ami befér a széles rakodónyíláson, az elfér a kerékdobok között is. Ma már szokatlan megoldás, hogy a kalaptartó merev, aminek az az elônye, hogy terhelhetô. Igaz, a három panelbôl álló, leporellószeruen összehajtható elem nagyobb helyet foglal el, ha kivesszük.

A Paliónál igyekeztek komfortos rugózást kialakítani, ami kanyarban a karoszszéria billegését okozza. Ám ettôl a futómu geometriája ugyanolyan jó, mint a Puntóé, tehát nagy kanyarvételi sebességek érhetôk el. A 100 lóerôs 1,6 literes motor könnyedén birkózik meg a kombival, ehhez képest csalódás a fék: nagy erôvel kell taposni a pedált, és meglehetôsen nyúlósan muködik.

A Palio a tegnap típusainak kényelmét nyújtja, a maiakhoz képest már nem igazán komfortos. Az elsô ülések magasak, ráadásul szokatlan az állítási mechanizmusuk is: a székek nem sínen mozognak, hanem egy csuklópont körül billennek elôre-hátra, aminek az a következménye, hogy közben az ülés magassága is változik. Sajnos ez nem biztosít minden alkatra optimális ülôhelyzetet. A pedálok közel kerültek egymáshoz. A Palio utastere viszont állandó sebességu haladáskor meglepôen csendes, csupán gyorsítás közben erôsödik fel a motorzaj, de a tónusa nem zavaró. A rugózás komfortja kifejezetten jó.

A Palio utasterében a kilencvenes évek elejének megoldásait fedezhetjük fel. A berendezés nem különösebben modern, az anyagok nem túl igényesek, az összhatás mégsem kellemetlen: az embernek az a benyomása, hogy egy nagyon kiforrott, régebbi modellben ül. A tesztautó összeszerelési minôsége egészen jó volt.

A Palio az olcsó és olcsón fenntartható kocsik közé tartozik, feltéve, ha vezetôje nem sportolásra használja a motor erejét. Ekkor ugyanis az 1,6-os motorral könynyen 10 liter fölé emelkedik a városi fogyasztás. Az olajcserék 15 ezer kilométerenként esedékesek.