2008-11-25 , Írta: Cs. Zs.
Címkék:	Fiat , Doblo , 1.2 , SX , autó , teszt

Mindössze hárommillió forintért a Dobló legalább annyira tágas és sokoldalú, mint egy nagy Volvo kombi. Persze a presztízsrol, a dinamizmusról, valamint az extrák nagy részérol le kell mondania a Dobló-vásárlónak, de az ár így is bombasztikus.

A Dobló gyógyír az olyan problémákra, mint a szuk vezetoülés, a három helyett inkább csak két és fél személyre méretezett hátsó üléssor, a kicsiny csomagtartó, vagy a nyomasztóan csekély légtér. Szinte feleslegesen hatalmas utasterével, a szedánoknál alaphelyzetben is kétszer nagyobb csomagtartójával a funkcionalitás új dimenzióit tárja fel a méreteivel még a francia kategóriapartnereket is a földbe döngöli. Különösen praktikus vonása, hogy a csúsztatható hátsó oldalajtók következtében a riválisokénál sokkal tágasabb nyílás tárható rajta.

A Fiat tervezoi alaposan felmérték, hogy e sokoldalú, de olcsó autófajta vásárlói milyen kialakításra vágynak. A költségcsökkentés érdekében felhagytak a túlzott kárpitozással az utastérben sok helyen kilátszik a karosszéria fémje az ülések sem szerelhetok ki és helyezhetok át, így csak annyira variálhatók, mint egy jobb kombiban, a muszerfal anyaga kemény, a hátsó oldalablakok pedig nem tekerhetok le, csak egy részben csúsztathatók el. Van viszont hatalmas polc az elso utasok feje fölött amit ki is lyuggattak, hogy látsszon, ha valamit odahelyeztek óriásiak az ajtózsebek, a kesztyutartó fölött is akad egy külön rakodópolc, s olyan felszerelések, mint például a kormányszervo, a motor leállítása után még két percig muködtetheto elso motoros ablakok, a légzsák, vagy a hathangszórós rádió az alapár részét képezik. Kiváló a muszerfalra helyezett, P kábeles mechanizmussal O muködo váltóar, amely közel olyan precíz, mint a padlóra szerelt, hagyományos szerkezetek példát vehetnének róla a Mercedes V-osztály, vagy a Citroën Xsara Picasso tervezoi. Az ülések egyszeru kivitelük ellenére kényelmesek, felesleges spórolásnak csak a hátsó fejtámlák elhagyása tunik.

Igaz, hogy nagyon csendes, de a parányi motor szerény nyomatékának és kevéske lóerejének reménytelen kihívást jelent az 1,2 tonnás, nagy homlokfelületu, a kedvezo alaktényezoje ellenére is tetemes légellenállású karosszéria dinamikus mozgatása. A tesztelt 1,2-es Dobló minden körülmények között lomha, országúton különösen hamar kifogy a szuszból de hát nem is rakétának árulják. Mégis kellemes a vezetése, mert a váltó, a kormány, a pedálok jól muködnek, az ósdi, merevtengelyes, laprugós, ám emiatt nagy teherbírású hátsó kerékfelfüggesztés ellenére a személyautókét meghazudtoló biztonsággal terelgetheto a kanyarokban.
Meglepo milyen komfortos: a rugózás a jobb kompaktautókéval vetekszik, kísértetiesen kevés a zaj, csak esoben zavaró kissé a cseppek hangos kopogása. A szellozorendszer, bár lassan kezd el futeni (huteni), hosszú távon hatásos.

A játékos formaterv, a szellos, világos kialakítás és a csaknem kifogástalan összeszerelési minoség miatt szinte észre sem venni az olcsó kialakítást.

Városban 9, ország-úton 7 liter fölötti fogyasztással számolhat az 1,2-es Dobló tulajdonosa, ám ezenkívül nem kerül sokba neki a kocsi. Mint mondtuk, a vétalár fenomenális, a Fiat-alkatrészek olcsók, nyolc év az átrozsdásodási garancia, az autó értékvesztése pedig praktikussága miatt várhatóan csekély marad. Bravo Fiat, ebbol a típusból még nagy siker lesz!