| Teszt | |
Fiat Bravo 1.2 16V SX |
A Fiat Bravóval a konszern gyakorlatilag megismételte, amit korábban az Alfa 145/146-ossal tett: együtt jelentette meg az ötajtós Bravával.
Most azonban kisebb-nagyobb, összességében elônyös változásokat is végrehajtott rajta.
A legfontosabb az elsô ülések módosítása: most jobban támasztják a combot, de a háttámla formázása is nagyságrendekkel jobb lett. Ugyancsak javult a beltér összeszerelési minôsége, és ha nem is lett vidámabb a színvilág, most már megüti a kategória átlagát. Egy ponton azonban még léphetne a Fiat: bár a tompított fény kellôképpen homogén, a fényerô elmarad a ma elvárható szinttôl.
Ebben a méretosztályban elég ritka a viszonylag kicsi, 1,2 literes motorméret, de azt már a Brava tesztelésekor is észleltük, hogy az olaszok 82 lóerôs négyhengerese gyakorlatilag azonos teljesítményre képes a mostani 1,4-esekkel. Ráadásul a motor nyomatékleadásához és az autó tömegéhez tökéletesen illik a váltó áttételezése is. Bár a Bravo motorja ugyanakkora tempónál kicsit többet forog, mint egy öblösebb tenné, a kis gép meglehetôsen csendes, és a fogyasztása ekkor is visszafogott marad. Ehhez foghatót eddig legfeljebb csak a japánok produkáltak, az európaiak közül pedig esetleg a Ford hasonló méretu Zetec SE-motorját említhetnénk, persze azt a Yamahával közösen fejlesztették.
Valamiben azonban még a japánok sem jutottak olyan muvészi fokra, mint az olaszok: ez pedig a hangulat. A Bravo alá ugyanis kissé sportosra hangolt kipufogórendszert szereltek, így ahelyett, hogy a vezetô nyugnek érezné, még élvezi is a motorocska pörgetését.
Azzal, hogy az új alapmotor felváltotta a korábbi 1,4-est, megszunt a régi S jelzésu alapfelszereltség is. A felettébb csupasz modell a közepesen felszerszámozott SX-nek adta át a váltóbotot, amely egyébként még így sem túl drága, hiszen ma már hasonló tudású motorral leginkább kiskocsit kap az ember.
A Bravo ennél azért többet nyújt, bár szerintünk illene legalább egy légzsáknak szerepelnie a szériafelszereltség listáján. Ami az egyéb dolgokat illeti, a szervokormány és az ablakemelô hasznos tartozék, továbbá hátul három fejtámasz van, amelyek még a kilátást sem zavarják, ha lesüllyesztjük ôket.
A Bravo megérdemli a figyelmet, ezért akinek tetszik, azt ne riassza el, hogy az alapmotor kicsinek tunik.