2008-11-25 , Írta: Palovecz Gábor
Címkék:	Fiat , 600 , Abarth , Sporting , autó , teszt

A mosóporok doboza a tisztaság érzetét keltik a játékok csomagolásán önfeledten játszó gyerekek a szülôknek szólnak: ezzel a játékkal a te gyereked is ilyen boldog lesz. Az Abarth karosszériájának üzenete pedig: gyere és vezess! A tizennégy colos könynyufém kerekek, rajtuk a per 50-es gumikkal, az agresszívan mélyre húzott elsô köténylemez és a légterelô a hátsó ablak fölött nagy vonzerô.

Hangulatos az utastér is: a sportülések sokkal kényelmesebbek, mint a szériaváltozatéi, a huzatukat pedig vastag vörös cérnával varrták. A volánt és a váltókart bôr borítja, a középkonzol tetején pedig hatalmas, fehér hátlapú fordulatszámmérô trónol, ami nincs benne a szériaváltozatban. De pakoltak mást is az Abarthba például a szériában nyitott kesztyutartó nagy részében megnyugtatóan terpeszkedik az utasoldali légzsákot rejtô plasztikdudor.

A Seicento mégsem vérbeli sportkocsi. Ne feledjük, hogy 1,1 literes motorja csupán 55 lóerôs és a nyolcmázsás mini végsebessége is legfeljebb 150 km/óra. Csalódás lesz a vége, ha száguldásra számítunk az Abarth-tal: legfeljebb csak az erôlködô motor és a kipufogó hörgését és szuszogását hallgathatjuk majd, mindezt azonban nem kíséri számottevô gyorsulás. Éppen ezért kissé túlzásnak éreztük az autóra biggyesztett, skorpiót ábrázoló Abarth-jelvényt, egy vöröshangya vagy szúnyog emblémája jobban illene a kocsihoz. Kanyargós úton azonban igazán elemében érzi magát a Seicento, mert a feszesebb futómu és a szélesebb gumik élvezetessé teszik a kanyargást. Ilyenkor úgysem a csúcssebesség a fontos, hanem az, hogy az autó csússzon, sodródjon, de maradjon az úton.

A gokartozást és szlalomozást bátran folytathatjuk a városban: ha gyorsan kapcsolgatunk, akkor a rövid vágtákban kevés ellenfele akad a Seicentónknak.